Sziasztok!!

Mivel ennek a blognak vége kezdtem egy másikat blogzonán. Aki kiváncsi rá annak itt a link:

http://mindigvanremeny.blogzona.hu/

Jó olvasást hozzá!! Puszi!!

Mikor kinyitottam a szemem nem hittem el amit látok. A szoba legalább 3 rózsacsokor volt. Nem értettem miért van ez. Felálltam és odasétálltam az egyik csokorhoz amiben találtam egy kis cetlit.

,,Szia Cica! Bocsi de ma egész nap benn kell lenem. Tényleg sajnálom de muszály edzenünk. Remélem a virágok kiengesztelnek valamenyire. Próbálok sietni! Csókol Jakob"

Olvastam el a kis levelet. Úgy döntöttem mivel Jakob benn lesz egész nap én is bemegyek dolgozni. Felöltöztem majd felhívtam Emmát hogy bemegyek dolgzni. Összeszedtem a cuccomat és elindultam. Az út zökkenő mentesen ment.

- Szia!-köszöntem Emmának mikor beértem.

- Szia! Várj segítek!-jött oda és elvette a kezemből a táskát. Nem értettem miért hisz nem is volt nehéz. Gondolom mivel terhes vagyok.

- Köszi de nem kellet volna!-mondtam mosolyogva

- Nem akartam hogy cipekedj!-mondta mosolyogva. Ma igazán jó feladat várt rám. Modelleket kellet fotóznom. Egy férfi és egy női modellt. A nap hamar eltelt. Olyan 5 körül indultam el haza. Már 6 óra volt mire hazaértem. De a házban még senki sem volt. Úgy döntöttem hogy fözök valamit. Elökerestem valami szakácskönyv féleséget és elkezdtem fözni. Mikor készen lettem már 7 óra volt. Ettem majd elpakoltam maga után és leültem tv-t nézni. Kezdtem álmos lenni ezért úgy döntöttem hogy felmegyek. Lezuhanyoztam majd felvettem a pizsamám és bebújtam az ágyba. Már aludtam mikor a telefonom pityegni kezdett. Jött egy sms-em.

,, Szia Cica! Bocsi ha felkeltettelek de szólni akartam hogy elhúzódik a dolog mert Dávid csapatmegbeszélést tart. Szóval csak olyan 11 körül érek haza! Szép álokat! Jakob"

 Letettem a telefont majd sikerült visszaaludnom. Reggel mikor kinyitottam a szemem Jakob édesen szuszogott melletem. Nem akartam felébreszteni ezért halkan felöltöztem majd lementem és csináltam reggelit. Miután ettem kiültem a medence szélére egy kicsit napozni. Kellemes volt az idő.

- Jó reggelt!-köszönt kómásan Jakob

- Neked is!-mondtam majd feláltam és odaséáltam hozzá.

- Gyakrabban vehetnél fel fürdöruhát. Nagyon jól nézel ki benne!-mért végig a szemével.

- Köszi! Öltözz fel addig én csinálok neked reggelit! Jó?-kérdeztem

- Persze!-mondta majd adott a számra egy apró csókot majd elment felöltözni. Megcsináltam a kaját majd én is felöltöztem. Mire lementem már evett.

- Te nem kérsz?-kérdezte miután lenyelt egy falatott.

- Nem én már ettem! Van kedved bejönni velem az orvoshoz?-kérdeztem miután leültem mellé

- Baj van?- nézett rám aggódóan

- Jaj dehogy! Csak egy rutin vizsgálat ahol megnézik a kicsiket hogy minden rendbe van velük!-mondtam mosolyogva

- Persze hogy megyek! Mikor lesz?- kérdezte majd folytata az evést.

- Ma 3-ra kell mennem.-mondtam

- A pi*ába! Edzésem lesz!-mondta. Na persze megint edzés. Tudom hogy a sport a mindene de akkor is.

- Semmi gond! Menny nyugottan elmegyek magamba!-mondtam majd egy mosolyt eröltettem az arcomra majd elindultam felfelé.

- Tényleg bocsi!-jött utánnam.- De tudod hogy van ez!-mondta

- Semmi baj tényleg! Tudom hogy ez ezzel jár!-mondtam pedig belül inkább kiosztottam volna.

- Akkor megnyugodtam!-mondta egy mosolyal az arcán majd nyomott egy puszit az arcomra. Felmentem ránéztem az órára ami már 1 órát mutattot. Úgy döntöttem hogy befekszek egy kád vizbe. Miután sikeresen kiáztam felöltöztem majd elindultam.

- Szia! Most megyek!-mondtam majd adtam egy gyors csókot.

- Már most?-nézett az órájára- De még csak 2 -ő lesz.-mondta

- Tudom de még bemegyek Zsófihoz is. Beszélni akarok vele.-mondtam miközben a cipőmet húztam.

- Értem! Akkor vigyázz magadra és hívj ha végeztél.-mondta majd  adott egy utolsó csókot. Végre elindultam. Utközben tényleg beugrottam Zsófihoz. Beszélgetünk egy kicsit aztán olyan fél 3 körül elindultam a dokihoz.  Leadtam a pipirokat már csak arra vártam hogy behivjanak.

- Jó napot!-köszönt az orvos mikor már benn voltam a kortetemben

- Önnek is!-köszöntem egy mosolyal. Az ultrahang nem mutattot semmi elváltozást vagy más következményt. A gyerekek egéségesek. Mikor végeztem elindultam haza.

-Szia!-mentem be a házba de nem jött válasz. Na ez jó. Egész este nem lesz itthon és gubbaszthatok magamba. Ez nekem nem fog menni. Lepakoltam majd csináltam nem épp vacsorának mondható kaját. Miután végeztem az evéssel leültem tv-t nézni. Nagyon fáradt voltam. Szerintem a film felénél be is aludtam. Reggel a kanapén ébredtem pont ugyan úgy ahogy elaludtam. Jakob nincs itthon vagy nem vett észre. Felkeltem körülnéztem és láttam hogy még nincs ithon.  Felmentem gyorsan letusoltam majd felhívtam Jakobot.

- Halo?!-szolt bele komás hangon.

- Szia! Mikor jösz haza?!- kérdeztem

- Mennyi az idő?- kérdezte nem tudom, hogy töllem vagy mástól de a háttérből egy ismerös férfi hang halatszódott.

- Na mégis mikor?-kérdeztem megint bár nagyon ideges voltam azért nem orditottam le a fejét.

- Nemsokára olyan 15 perc mulva!-mondta mielött válaszonli tudtam volna lerakta. Ez nagyon idegesít. Csináltam magamnak reggelit mikor végeztem épp megjött Jakob.

-Szia!-köszönt majd meg akart csókolni de én elhúzodtam

- Szia!-mondtam és már vettem is az irányt a nappali felé

- Mit követtem el már megint? -kérdezte flegmán

- Semmit!-mondtam

- Na persze! Mond már mi a bajod!-kezde megemeli a hangját ami nekem egyeltalán nem tetszett.

- Álitsd le magad! Nincs szükségünk az ordibálásodra! Gondolkozz el rajta hogy vajon mégis mi bajom lehet!-mondtam majd leültem a kanapéra és elkezdtem nézni a tv-t. Nem kellet 5 perc Jakob már ott ült melletem.

- Fogalmam sincs mi bajod megint!-mondta

- Megint????- néztem rá kerek szemekkel. Nem értem miért mondja sohan nem kiabáltam vele ok nélkül.

- Nem tudom mit követtem el már megint!-mondta

- Akkor hadd meséljem el szépen!-áltam fell és keményebre vettem a hangsulyt

- Hallgatlak!-áll fel ő is

- Soha nem vagy itthol! Neked fontosabb az edzés mit mi! Nem alszol itthon éjszaka vagy annyir késön jösz haza hogy már nem is látjuk egymást! Tudod mennyire rosszul esett az hogy nem jöttél el velem. Csak én voltam egyedül. Mindenkivel ott volt a férje,barátja,völegénye csak velem nem! Te inkább edésre mentél és nem is jöttél haza! Már nem is emlékszem mikor mentünk el utoljára együtt valahová! Mert te folyton edzésekre jársz!-mondtam majd elindultam a konyha felé.

57. rész

- De tudtad hogy ezzel jár! Miért nem mondtad soha hogy ez a bajod! - jött utánnam és egyre hangosabban kezdett beszélni.

- Nem akartem hogy azt hidd hogy csak magamnak akarlak!- mondtam

- Jaj kicsim! Tudod hogy soha nem haragudnék rád e miatt. - mondta

- De..-kezdetem volna bele de ő nem engedte.

- Nincs de! Legközelebb nem engedem hogy egyedül menny el! - mondta majd megcsókolt.

****1 év mulva****

Megszülettek a babák. Olyan egyformák. A nevük Emma és Robert lett. Annyira aranyosak. Holnapra tervezük az esküvőt. Nagyon izgulok. Már régóta tervezük de most éreztük úgy hogy itt az idő. Ma érkeznek meg anyuék. Már a reptéren vagyok. Jakob elválalta hogy vigyáz a picikre. Annyira imádom ezt a fiut :D.

- Szia anya!- öleltem meg az említettet

- Szia kicsim!- puszilt meg -  A gyerekek? - kérdezte

- Jakob vigyáz rájuk!- mondtam majd köszöntem mindenkinek. Jöttek Ádámék is. Miután köszöntem mindenkinek rájöttem hogy nem férünk be a kocsiba. Felhívtam Zsófit hogy jöjön ki ő is.

- Haza értünk! - mondtam mikor beléptem a házba.

- Szia kicsim! - jött oda Jakob majd nyomott egy puszit a számra majd köszönt mindenkinek

- A kicsik? - kérdezte Jess

- Alszanak! - válaszolta Jakob.

- Megnézhetjük őket? - kérdezte Mex

- Persze! Gyertek megmutatom! -mondtam majd felvezettem őket a gyerekszobába.

- Olyan édesek!- mondta Jess. Ez a nap hamar eltelt. Jakobtól persze este elköszöntem mivel nem láthatja az esküvői ruhámat. Nagyon izgultam a holnapi nap miatt. Miután megettetem a kicsiket és meg is fürdettem őket amiben persze anya is segített lefeküdtünk aludni. Hajnalban még egyszer felkeltem hogy megetessem őket.  Reggel kipihenten ébredtem.  Elmentünk a fodrászhoz. Mire végeztünk megérkeztek Jakob szülei is. Lassan 11 óra.

Eljött az idő itt álok a templom elött

Ruhám:http: //bridalane.lapunk.hu/tarhely/bridalane/galeria/345641.jpg

A szertartás nagyon szép volt. Örömmel mondtam igent egy olyan férfinek akit szeretek akitő gyerekeim születtek. És tudom hogy vele mindig boldog leszek.

                          Vége !!!!!

Mikor hazaértem elég nagy meglepetés fogadott. Amikor beléptem a házba a kanapén anya és Péter ült. Nem tudom, hogy kerültek oda, de szerintem Jakob se nagyon mivel őt is meglepte ez a dolog.

- Sziasztok!- köszöntem nekik meglepetten.

- Szia, kicsim!- jött oda anya és megölelt. Aztán pedig Péter is megölelt.

- Mikor jöttetek?- kérdeztem

- Most nemrég csak így hirtelen jött, hogy jöjjünk el meglátogatni titeket!-mondta anya- Talán baj?- kérdezte

- Nem dehogy! De szerintem el kellene mondanunk valamit!- mondtam majd Jakobra néztem, aki csak bólogatott majd megfogta a kezem.- Az a nagy helyzet hogy gyerekeink lesznek!-mondtam ki végül az annyira várt mondatot.

- Gratulálunk!-mondta anya mosolyogva majd megölelt. Aztán Péter is gratulált majd megölelt. Este csináltunk anyuval vacsorát majd miután végeztünk a fiuk elmentek tv-t nézni mi pedig mosogattunk.

- Mióta tudod, hogy gyereket vársz?-kérdezte anya

- Csak pár napja! De azt hogy két gyereket várok azt csak tegnap. Mivel volt egy durva rosszullétem így bevittek a korházba ahol a doki közölte, hogy gyerekeink lesznenk.-mondta mire anya csak mosolygott. Este még beszélgetünk egy kicsit majd mindenki ment lefeküdni.

- Te tudtad, hogy jönnek?-kérdeztem Jakobot mikor egymás mellet feküdtünk az ágyban.

- Nem! -mondta félkomásan

- Jó ét!-mondtam majd közelebb bújtam hozzá

- Nektek is!-mondta majd adott egy puszit a fejemre és a hasamra tette a kezét.

Reggel ugyan így ébredtünk fel. Vagyis én hamarabb, mint ő. Nem volt kedvem felkelni ezért csak feküdtem ott és bámultam a plafont.

- Jó reggelt!- nyöszörgött mellettem Jakob

- Neked is édesem!-mondtam majd finoman megcsókoltam

- Nem akarsz felkelni?-kérdezte cukin.

- De csak rád vártam!-mondtam kislányosan.

- Oh!-mondta majd kicsit feljebb ült, hogy fölöttem legyen- Akkor megérte várnod!-mondta majd megcsókolt, de valaki kopogott. Lemászott rólam majd mondta:

- Szabad!

- Jó reggelt fiatalok! Csak szólok, hogy csináltunk reggelit remélem nem zavartam meg semmit!-mondta Péter aranyos volt.

- Köszönjünk, mindjárt megyünk, csak felöltözünk! Nem zavartál meg semmit!-mondtam mosolyogva majd ki is ment.

- Na, holt tartottunk!-mászott vissza fölém Jakob majd elkezdte puszilgatni a nyakam.

- Hé! Várnak ránk! Majd este!- mondtam vigyorogva majd lelöktem magamról és felálltam.

- Behajtom!- vigyorgott majd ő is elkezdett öltözni. Miután készen lettünk lementünk enni. Lenn már anya és Péter elkezdtek enni.

- Nincs kedvetek egy kis idegenvezetéshez?- érdeklődött anya

- De szívesen körbevezetünk titeket!-mondtam

- Oké akkor reggeli után indulhatunk?-kérdezte Péter

- Persze de előtte még be kell ugranom valahová!-mondam majd folytattam az evést. Miután végeztünk elmentünk átöltözni. Elintéztem a dolgokat Emmával. Azt mondta, hogy akkor megyek, bedolgozni mikor akarok. A nap nagyon hamar eltelt és este a partra mentünk le. Nagyon jó idő volt. Kellemes meleg a szél csak néha kellemesen fújt. Anyával a parton ültünk, míg a fiuk elmentek hozni valamit inni.

- Meddig maradtok?-kérdeztem

- Holnap már mennünk kell, mert hétfőn munka van.-mondta majd rám mosolygott.

- Kár, de remélem jösztök sürvebben!-mondtam majd én is rámosolyogtam. Miután a fiuk visszaértek és megittuk az innivalót elindultunk haza. Épp a zuhany alatt álltam mikor kér kart éreztem átfonódni a derekamon.

- Az mondtad bepótoljuk!-sutogta a fülembe majd elkezdte apró puszikkal elhalmozni a nyakamat. Megfordultam és megcsókolta (fantázia). Reggel kellemesen ébredtem fel. Felöltöztem majd lementem.

- Jó reggelt!-mondtam a lenn épp reggeliző családtagoknak.

- Neked is! Kérsz?- kérdezte Jakob miközben rámutatott a tányérjára. Én csak mosolyogva bólogattam. Miután megreggelizünk, beszélgetünk. Délután kivittük anyáékat a reptérre majd miután felszállt a gépük elindultunk haza.

- Cica nem vagy éhes?-kérdezte

- Csak egy kicsit!-mondtam majd utána mentem a konyhába.

- Csináljak valami kaját?-kérdezte majd közelebb jött.

- Ümm.. Aha!-mondtam majd adtam a szájára egy puszit.

- Jó! De ennyivel nem érem be!-mondta majd közelebb húzott magához és megcsókolt.

- Ez már elég lesz?-kérdeztem mosolyogva

- Hát.. Majdnem!-mondta majd megint megcsókolt. Ez az este is jól telt.

- Jakob az a helyzet hogy..

- Hogy? Mond már!- mondta

- Terhes vagyok. - mondtam halkan, de úgy hogy meghalja

- Mi?!- háborodott fel. Pont ez  az, amitől féltem.

- Jól hallottad terhes vagyok!- mondtam, de mér úgy, hogy szemben álltam vele és a szemébe tudtam nézni.

- Mégis hogyan?!- kezdett egyre hangosabban beszélni.

- Jaj, ne akard, hogy pont neked magyarázzam!- már én elég ideges voltam

- Ugye egy percig se gondolkodtál azon, hogy megtartjuk ez a kis.. - közbeszóltam

- De igen! Gondolkodtam és nem leszek gyilkos! Nem fogom megölni a saját gyerekünket! - kiabáltam vele. Nem értem, hogy lenne szíve megölni a saját gyerekét.

- De ez nem ugyan az!- kiabált már ő is

- De ez pont olyan! Belőlem szednék ki és nem belőled! Nem bírnám ki! Ez a kettőnk gyereke! - kiabáltam még mindig, de már folytak a könnyeim.

- De nekem nincs szükségem egy gyerekre! Csak egy púp a hátunkon csak egy teher-kiabálta mire én felkaptam a fejem és elindultam az ajtó felé. - Várj én nem úgy értettem!-mondta és elindult utánam. Nem foglalkoztam vele  addig, amíg meg nem fogta a kezem és magával szembe fordított

- Akkor ezek szerint rám sincs szükséged! Egy púp vagyunk a hátadon egy oltári nagy teher! Igaz! Undorodom az ilyenektől és most engedj el!-mondtam majd kirántottam a kezemet az övéből és beszálltam a kocsimba és elhajtottam. Jakob csak ált ott és nézett. Tudtam, hogy Zsófi az, aki most megért ezért egyenesen hozzá mentem.

- Szia! Te hogy kerülsz ide?-nyitott ajtót Petrik, de amint meglátta a vörösre sírt szemeim rögtön tudta, hogy valami egész nagy baj van.

- Zsófi?-kérdeztem, de még mindig folytak a könnyeim.

- Gyere be! Mindjárt jön! Mi történt?-kérdezte majd leültetet egy székre. Nem volt erőm válaszolni. Nagyon megviselt az, ahogy Jakob reagált az egész helyzetre.  Egy púp a hátán.  Egyszerűen nem bírom az ilyet. Hirtelen hányinger tört rám. Felálltam és beszaladtam a fürdőbe. Annyi erőm még volt, hogy bezárjam az ajtót majd minden kijött belőlem. Nem tudom, hogy azért mert terhes vagyok, vagy azért mert ennyire undorodom attól, hogy elkeljen vetetnem a gyereket. Kopogtak.

- Gyere!-mondtam a WC melöl

- Jól vagy?-kérdezte Zsófi mire hevesen csóváltam a fejem.

- Nem! Nem vagyok jól! Jakob el akarja vetetni a gyereket! Azt mondta, hogy csak púp vagyunk a hátán egy teher!- mondtam majd újra megeredtek a könnyeim.

- Ne sírj! Nem hittem volna, hogy ekkora tapló! - mondta majd leült mellém a földre és magához ölelt.

- Itt aludhatok?- kérdeztem félve mire ő mosolygott.

- Persze! Megágyazok a vendégszobába! Az jó lesz?- kérdezte majd felállt.

- Persze és köszönöm!- mondtam majd én is felálltam. Mosolygott egyet majd kiment. Én megmostam az arcom majd kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet.

- Jól vagy?- kérdezte Petrik

- Persze!- mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra, de ez egyáltalán nem győzte meg.

- Na persze! Látom! Inkább mond azt, hogy nem mondod meg! Csak ne hazudj!- mondta kicsit keményebb hangnemben

- Jó bocsánat! Az a helyzet hogy terhes vagyok!- mondtam

- Gratulálok nektek! De most miért itt vagy?- kérdezte

- Köszönöm! És ez hosszú!- mondtam majd leültem egy székre

- Mond, nekem van időm!- mondta majd leült velem szembe. Én rámosolyogtam majd elkezdtem mindent az elejéről mesélni neki. Egyszer sem szólalt meg csak hallgatott.

- Meg kora egy mocsok!-mondta miután végighallgatott és megölelt.

- Nem ő nem ilyen!-válaszoltam egyből

- Látom, szereted!- mondta mosolyogva

- Igen! De nagyon fáradt vagyok! Megyek, lefekszem! Kérlek, ha idejön, Jakob mondd azt neki, hogy nem vagyok itt! Mond, hogy itt hagytam a kocsit aztán elmentem!-mondtam mire ő csak bólogatott. Felmentem a szobába ahol Zsófi már készíttet ki nekem pizsamát és tiszta törölközőt. Elmentem lezuhanyozni. Nagyon fáradt voltam ezért rögtön lefeküdtem aludni. Hamar el is aludtam. Reggel elég nagy fejfájásra ébredtem. Az éjszaka folyamán még kétszer volt ilyen hányásos rosszullétem. Felöltöztem majd lementem.

- Jó reggelt!-köszönt vidáman Petrik és Zsófi

- Nektek is!-köszöntem én is bár nagyon fájt a fejem

- Jól vagy?-kérdezték szinte egyszerre

- Fáj a fejem! Az éjjel 2-szer hánytam!-mondtam és leültem melléjük az asztalhoz.

- Adok egy gyógyszert.-mondta Zsófi majd felállt és keresett gyógyszert.  Töltött egy pohár vizet és elém rakta. Miután bevettem a gyógyszert még jobban elkezdett fájni a fejem és nagyon szédültem. Nem beszélve a hányingerről.

- Köszi, megyek, ledőlök egy kicsit.-mondtam majd felálltam és elindultam a lépcső felé. Épp fel akartam lépni az első lépcsőfokon mikor éreztem, hogy a lábaimból kiszáll az élet és összeesek.

***Jakob szemszöge***

Miután úgy összevesztük Emilivel a miatt az ostoba viselkedésem miatt alig tudtam este aludni. Nagyon emésztett a dolog. Nem tudom, miért viselkedek vele mindig így. Pedig annyira szeretem. A telefonját itthon hagyta és fogalmam sincs, hol van. Ma sem jött haza.-  a gondolkozásomat a telefonom csörgése zavarta meg.

- Halló?!-vettem fel a telefont. Zsófi az.

- Szia! Azonnal gyere a korházba! Emili összeesett!-zokogta a telefonba. Nem válaszoltam csak kinyomtam a telefont és rohantam a kocsihoz. Az utat elég gyorsan megtettem.

- Hol van most?- rohantam oda Zsófihoz.

- A szobájában, de az orvosok még vizsgálják.

- Remélem semmi baj nem lesz!-mondtam majd megöleltem.

***Emili szemszöge***

Mikor kinyitottam a szemem egy fehér szobában ébredtem. Tudtam, hogy korházban vagyok. Körülöttem orvosok voltak. Először minden félét kérdeztek és mindre válaszolnom kellet. Majd alaposan megvizsgáltak. Mikor készen lettek sorba kiment minden ápoló és orvos. Aztán ismét bejött valaki.

- Mit akarsz?-kérdeztem remegő hangon Jakobtól mivel ő jött be.

- Sajnálom! Nem tudom, miért vagyok mindig ilyen tahó! Kérlek, bocsáss meg! Ne haragudj, hogy azt mondta, hogy ti csak egy púp vagytok a hátamon! Szükségem van rátok! Nem akarlak elveszíteni!-mondta miközben leült az ágyam szélére és a kezemet szorongatta

- Jakob! Nem akarom mindig ez hallani, hogy neked nincs szükséged a gyerekre! Ezért jobb, ha mi most..-mondta volna, de a szavamba vágott.

- Nem! De szükségem van rá is és rád is! Nélküled nem tudnék élni! Szeretlek! Bocsáss meg kérlek, ígérem, nem fogom többé ezt csinálni!-mondta csillogó szemekkel.

- Én is szeretlek! És kérlek, ne tedd többet ezt velem!-mondtam majd mosolyogtam egy kicsit. Egész délelőtt benn volt velem. Zsófiékat hazaküldtem. A dokik nem mondtak semmit. Egészen délutánig

- Jó napot! Kérem, mondja el mi történt!-néztem rá kerek szemekkel.

- Hölgyem ez egy sima rosszullét volt! Nem szabad ennyit idegeskednie, mert ez árt önnek és a babáknak is!-mondta. Babáknak?!

- Babáknak?!-kérdeztük szinte egyszerre Jakobbal

- Igen!-mondta majd ideadott egy ultrahangos képet, amin jól látszik, hogy két baba van. Estére még benn tartottak, de másnap hazaengedtek. Mikor hazamentem elég nagy meglepetés fogadott.

Mikor leparkoltam és mikor kiszálltam elég fura dolgot pillantottam meg. Emma épp Bencével smárolt. Ő lenne az a titokzatos kiscsaj?! Meglehet.

- Khm..

- Szia! Te itt dolgozol?-kérdezte zavartam Bence.

- Szia! Igen itt, de te Emmával jársz?-kérdztem kerek szemekkel.

- Igen! Velem jár!-mosolygott Emma édesen Bencére.

- Óh, értem! De most megyek, mert a főnököm kinyír, ha kések!- mosolyogtam Emmára és elindultam befelé. Napközbe sikerült Emmával beszélnem és lemondott mindent. Este olyan 6 körül értem haza.

- Szia!- osontam be a konyhába majd hátulról megöleltem Jakobot.

- Szia! Máris itthon?- kérdezte majd megfordult és megcsókolt.

- Aha! Baj?- kérdeztem nagyokat pislogva

- Jaj dehogy örülök, ha a közelembe vagy. - jött oda hozzám majd szorosan magához ölelt és megcsókolt.

- Mit csinálsz?- toltam el magamtól majd a konyha felé néztem.

- Vacsorát, de az még ráér!- mondta majd a kezemnél fogva felhúzott az emeletre majd ledöntött az ágyra..(a többit inkább nem írnám le)

Mikor kinyitottam a szemem nagyon éhes voltam. Gyorsan felkaptam magamra a ruháim majd lecsörtettem a lépcsőn és megláttam Bencét, aki épp Jakobbal beszélt.

- Szia! Hát te?-kérdeztem meglepetten majd a konyha felé vettem az irány és szedtem magamnak kaját majd leültem az asztalhoz és elkezdtem enni. A fiuk között igen fagyos volt a levegő és Bence nem válaszolt a kérdésemre. Nem tudom mi történt, de valami lényeges az biztos.

- Na, jó mi folyik itt?-kérdeztem mikor befejeztem az evést.

- Semmi! Mégis mi folyna?! - vágta hozzám durván és mérgesen Jakob

- Látom! Mi van? Összevesztetek?- kérdeztem

- Semmi közöd hozzá!- kiabált velem Jakob. Mégis mi a fenét követtem el. Fogtam magam és szépen odasétáltam az ajtóhoz felkaptam a kocsi kulcsom és beültem a kocsimba. Elmentem Zsófihoz hátha ő tud valamit.

- Szia! Beszélhetnénk?- kérdeztem mikor ajtót nyitott

- Szia! Persze valami baj van?- kérdezte miközben beengedett. 

- Nem tudom! Ott van nálunk Bence és nagyon feszültek voltak mind a ketten és megkérdeztem mi a bajuk Jakob pedig leordított, hogy semmi közöm hozzá!-mondtam el szomorúan

- Azt hiszem, én tudom, mi lehet a baja!-mondta Zsófi

- Kérlek, mond el!- néztem rá kérő szemekkel.

- Nem ezt neki kell elmondani!-vágta rá egyből

- De..-kezdtem volna bele, de a szavamba vágott.

- Nem ez neki kell elmondania!-mondta mire én abba hagytam a kérdezősködést.

- Mit főzöl, nagyon jó illata van!-mondtam majd a konyha felé sétáltam

- Csak gyakorolok. Gyümölcsleves lesz.-mondta majd megkavarta.

- Az finom! Nem tudom, mi van velem, de mostanában mindent megeszek. Még azt is, amit eddig nem szerettem. És elég sokat híztam is! Folyton eszek!- mondta majd leültem az asztalhoz.

- Nem vagy terhes?- kérdezte félve. Mire én elgondolkodtam rajta, hogy már mióta késik. Már legalább 1 hónapja nem jött meg.

- Uram Isten! Mi van, ha terhes vagyok mi lesz velünk! De kérlek, ne szólj senkinek, amíg nem tudom biztosan! Kérlek! Holnapra kérek időpontot. - mondtam és csak reménykedni tudtam, hogy nem mondja senkinek.

- Bennem bízhatsz!- mondta mosolyogva

- Köszi de szerintem én megyek!- mondtam mire ő mosolygott és bólogatott. Elköszöntem majd elindultam haza. Mikor megérkeztem már Bence nem volt ott. Bementem és Jakob épp telefonált.

- Szia!- köszöntem neki. Mire ő azonnal letette a telefont.

- Szia!- mondta halkan- Hol voltál?- kérdezte

- Zsófinál! De nem mondott semmit! Szóval mi az, amit annyira el kell mondani?- kérdeztem majd leültem az egyik székre.

- Kicsim holnap el kell utaznunk egy hétre, mert Brazíliába lesz a következő meccs és oda kell utaznunk.-mondta majd leült a mellém

- Nem baj!-mondtam vidáman. Legalább  nem lesz, itthon mikor elmegyek a dokihoz. Még bele se gondoltam mi lesz, ha terhes leszek. Félek, ha kiderül Jakob magamra hagy.

- Biztos?-kérdezte

- Persze! De ha nem haragszol, akkor most megyek lefeküdni, mert fáradt vagyok!-mondtam majd adtam a szájára egy apró csókot. Olyan kimerült voltam, hogy le se tusoltam csak átöltöztem és bebújtam az ágyba és már aludtam is. Reggel mikor kinyitottam a szemem Jakob még aludt. Elmentem letusolni majd felöltöztem lementem és csináltam reggelit. Miután megettem felhívtam a dokit. Aki délutánra adott időpontot.

- Kivel beszéltél?-kérdezte Jakob. Nem tudtam mit mondani.

- Csak Ádám hívott!-mondtam

- Értem! Hogy hogy itthon vagy még?- kérdezte.  Muszáj ennyit kérdezősködnie

- Ma nem kellet mennem, dolgozni. Te mikor mész?-kérdeztem

- Egy óra múlva indul a gép!-mondt majd csinált magának szendvicset majd leült és megette.

- Akkor nem sokára indulnod kell!-mondtam

- Igen! Kikísérsz a reptérre?-kérdezte boci szemekkel.

- Ha szeretnéd!-mondtam majd megcsókoltam. Az idő gyorsan telt. Mikor kiértünk a reptérre szerencsére ott volt  Zsófi is. Miután felszállt a fiuk gépen megkértem, hogy kísérjen el, mert iszonyúan félek. Megérkeztünk a dokihoz, aki szinte rögtön be is hívott. Már vizsgált egy ideje de végül az ultrahangnál döntött. Nagyon féltem ettől az egész helyzettől.

-  Hölgyem! Maga gyereket vár!- mondta az orvos.

- Ez biztos?- kérdeztem

- Igen! Nézze!- mondta és a monitorra mutatott ahol egy kis folt volt látható. Az a folt az én gyerekem. Miután végeztünk Zsófi ott várt a folyosón.

- Na, mi van?- kérdezte miközben felállt

- 3 hónapos terhes vagyok!- mondtam

- Gratula! - mondta boldogan

- Köszi! De nem tudom mit fog szólni hozzá lehet, hogy elhagy.-mondtam és egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

Minden nap beszéltem Jakobbal, de nem mondtam el neki, hogy terhes vagyok. Nem dolgoztam egész héten. Zsófi ott aludt nálam és tartotta bennem a lelket. Ma jönnek haza Jakobék. Zsófi már haza ment és megkértem, hogy hozza haza Jakobot aztán pedig lépjen le és elmondom, neki mi van.

- Szia, Cica! Úgy hiányoztál!-lépett be az ajtón majd egyenesen hozzám jött.

- Szia! Nekem is!- mondtam majd megcsókoltam. Nem volt valami jó kedvem mivel az elmúlt egy hétben kijöttek rajtam a terhesség jelei. Hánytam és alig bírtam lábra állni.

- Beteg vagy?-kérdeztem majd rám nézett

- Jakob az a helyzet hogy...

Kisétáltam az ajtón és egyenesen a kocsihoz mentem. Beültem majd egyenesen haza mentem.

- Szia! Megjöttem! - kiabáltam mikor beléptem a házba. De választ nem kaptam. Körülnéztem, mindenhol de sehol senki.  Miután lejöttem az emeletről az ebédlő asztalon megláttam egy cetlit.

,, Szia, Cica! El kellett mennem egy kicsit majd csak este jövök! Csókol Jakob!"

Na, ez jó! Itt vajon mi dolga lehet? Gondolkodtam el magamban a tv-t nézve. Már este 9 óra volt. Nem voltam éhes ezért felmentem letusolni aztán pedig bebújtam az ágyba. Reggel nem ébredtem semmi különösre. Mikor oldalra néztem egy édesen szuszogó Jakobot láttam.  Nem akartam felébreszteni ezért elmentem felöltözni majd lementem reggelit csinálni. Miután ettem és már a tv-t néztem mikor Jakob komásan levánszorgott az emeletről.

- Jó reggelt!- köszönt kedvesen majd leült mellém

- Reggelt?- néztem rá kérdően

- Akkor napot!- javította ki magát.- Baj van kicsim?-kérdezte

- Nem nincs!- mondtam nem valami meggyőzően.

- De látom!- mondta- Azért haragszol, amiért nem voltam itthon tegnap este ugye?-kérdezte majd a szemembe nézet.

- Nem, vagyis egy kicsit zavar, de nem haragszom!-mondtam kedvesen

- Kevinnel és Alexal voltam. Beszélgetünk kicsit.-mondta majd magához húzott és megölelt.

- Jó oké!-mondtam. A nap többi része egész jól telt. Olyan este 6 körül kaptam egy sms-t Ádámtól.

,, Szia! Kérlek, ne haragudj, amiért azokat mondtam neked! Már nagyon megbántam és kérlek, bocsáss meg! Remélem, azért holnap ott lesztek az esküvőn! Puszil Ádám!"

Este beszélgetünk egy csomót és hülyültünk is. Kiválasztottam mit fogok holnap felvenni az esküvőre és ennél maradtam.http://forum.sanomabp.hu/forumkep/18/177570/416/12479262/1.jpgAz esküvő nagyon szép volt, na és a menyasszony is. Szép volt, ahogy a ruhában látszott a dömböjödő pocakja. Egész este táncoltunk és nevetünk.

****** Egy év múlva*******

Még együtt vagyok Jakobbal és nagyon boldogok vagyunk. Megszületett Linda és Ádám kisfia Zsombor. Nagyon édes kisfiú. Zsófi és Petrik elköltöztek tőlünk és persze Bence is talált magának egy normális aranyos kiscsajt és nála lakik. Így a ház csak a miénk. Persze Miamiba élünk. Én a magazinnak dolgozok Jakob meg kosarazik. Nagyon jó hogy akkor megbocsátottam neki. Azóta mindig csak velem foglalkozik.

Ma épp egy kosármeccsre készülnek és én is kimegyek. Már reggel 10 óra volt a meccs pedig 11 kor kezdődött ezért mi elindultunk. Egy fél óra az út, mert elég messze kell menünk. Jakobnak és a többi fiúnak még melegíteni is kell, így épp időbe érünk oda. Én leültem az első sorba hogy jól lásak mindent. Mikor hirtelen a nagy kivetítőn felvillant egy kis kiírás: ,, Hozzám jössz feleségül Emili?" Mindenki a kivetítőre tapadt a szeme Jakob csak állt a pálya szélén és engem nézett. Rájöttem, hogy egész életembe őt fogom szeretni, és ahogy rám néz azokkal a gyönyörű nagy barna szemeivel. Láttam, hogy várja, mit reagálok. Elmosolyodta. Majd láttam a megkönyebülést az arcán. Odasétált hozzám és egy csodaszép gyűrűt adott át.http://www.ekszerbazis.hu/galeria/293/s_elite_service_3.jpg Felhúzta az ujjamra és a fülembe súgta, hogy Szeretlek. Majd finoman megcsókolt. Ezt a mecset megnyerték. 

Már egy hét telt el az óta amióta megkérte a kezem. Épp a munkából jövök haza. Még be kell ugranom pár helyre. Miután elintéztem mindent végre mehettem haza

- Szia! Megjöttem!-mondtam mikor beléptem a házba.

- Szia!-jött oda és nyomott egy csókot a számra

- Mit csinálsz?-kérdeztem

- Főzök!- vágta rá egyből de nem is tud főzni

- Te tudsz főzni?- kérdeztem majd leültem az egyik székre

- Nem, de valamikor meg kell tanulni!-vigyorgott rám. Még egy óráig ügyködött a konyhába. Én már nagyon éhes volta.

- Na, kész van?-kérdeztem

- Igen! Tessék!-tett elém egy tál spagettit. Persze én azonnal nekiestem és befaltam az őszeset és megkel hagyni nagyon finom volt. És mikor már degeszre ettem magam hátradőltem a székbe

- Na, a főzést legközelebb is rád hagyom, mert ez nagyon finom volt!-mondtam

- Tényleg?-kérdezte

- Hidd el, ha én mondom!-vigyorogtam rá

- Jó neked elhiszem! De ezért a finom kajáért mi a jutalom?- kérdezte sunyi vigyorral az arcán.

- Mondjuk ez!-mondtam majd megcsókoltam.

- Csak ennyi!-kérdezte

- Miért mit vártál?-kérdeztem mosolyogva

- Hát valami ilyesmit!-mondta majd az ölébe húzott és hevesen megcsókolt. Felkapott az ölébe és felvitt a hálóba. Ledöntött az ágyra majd újra elkezdett csókolgatni. Már épp kezdtünk belemelegedni mikor megcsörrent a telefonja.

- Bepótoljuk, esküszöm!-mászott le rólam.

- Na persze!-mondtam kedvetlenül, amit ő nem hiszem, hogy meghallott, mert már telefonon beszélt. David volt, hogy azonnal be kell menniük, edzeni. Jakobnak nem sok kedve volt a muszáj nekik azt csinálni, amit David mond. Este kilenc körül ért haza. Én mivel fáradt voltam lefeküdtem, de még nem tudtam aludni. Hallottam, ahogy feljön az emeletre és bejön a szobába. Ahogy halkan odajön az ághoz és megnéz, hogy alszok-e.

- Még fenn vagyok!- mondtam mire ő elég rendesen megijedt.

- Egyszer a szívrohamot hozod rám!- mondta mosolyogva.

- Bocsi csak éreztem, hogy bámulsz. - mondtam

- Mert olyan szép vagy mikor alszol!- mondta majd bebujt mellém az ágyba.

- Köszi!- mondtam és hozzábújtam.

- Fáradt vagy?- kérdezte majd jobban magához ölelt.

- Ühüm!- mondtam majd a mellkasára hajtottam a fejem és átöleltem a derekát és így aludtam el. Reggel a telefonom ébresztett. Jakob még aludt és nem akartam felkelteni így gyorsan felöltöztem majd lementem a konyhába ittam egy kávét és bementem dolgozni. Mikor beértem nagyon meglepett, amit láttam.

- Szeretlek!- mondta majd finoman megcsókolt.

- Jakob! - toltam el magamtól - Ezzel nem oldasz meg semmit! Kérlek, adj még egy kis időt!- mondtam lehajtott fejel.

- Jó, ahogy akarod! Akkor szerintem én megyek!- mondta elég szomorú volt, de megértette

- Jó!- mondtam. Hallottam, ahogy leballag a lépcsőn és bezárja maga után az ajtót. Én visszafeküdtem az ágyba és mély gondolkozásba merültem majd elaludtam. Reggel nem ébredtem semmi különösre. Elmentem letusolni majd felöltöztem és lementem reggelit csinálni. Már elkezdtem enni a tál müzlim és közben a tv-t bámultam mikor valaki csengetett. Felálltam  és kinyitottam az ajtót. Jakob volt, de nem értettem miért jött ide.

- Szia!- köszönt

- Szia!- én is kicsit kedvetlenül.

- Bemehetek?-kérdezte. Mire én kijjebb nyitottam az ajtót hogy be tudjon jönni.

- Minek jöttél?- kérdeztem és leültem az asztalhoz.

- Csak hogy elmondjam, sajnálom, és hogy bocsánatot kérjek tőled, amiért ennyi fájdalmat okozok.-mondta majd leült mellém.

- Már ezeket tegnap elmondtad és én időt kértem.-mondtam majd felálltam és a mosogatóba tettem az immár üres tányért.

- Értem, de mégis meddig kell várnom? Nem bírom nélküled!-mondta majd fel ált és közelebb sétált hozzá már nagyon közel volt. De valaki csengetett. Elmentem ajtót nyitni és Ádám volt az. Tudtam, ha meglátja, Jakobot biztos behúz neki egyet.

- Szia! Te.. Te mit keresel itt?-kérdeztem és próbáltam nem beengedni, de ez nem nagyon sikerült.

- Szia! Gondoltam megnézlek!-mondta majd elindult befelé én pedig utána szorgos léptekkel és elég idegesen. De ahogy meglátta Jakobot az arckifejezése boldogról átváltozott idegessé és láttam, hogy a keze ökölbe szorul.

- Te mi a jó sz*rt keresel itt?-kérdezte idegesen

- Eljöttem bocsánatot kérni amiért -nyelt egy nagyot-, amiért megcsaltam.-mondta lehajtott fejel.

- És ezt előbb úgy is el tudtad volna intézni, hogy nem fekszel le egy jötmentel!-kiabált vele Ádám. Jakob meg akart szólalni, de Ádám nem hagyott rá lehetőséget. Odalépett hozzá és behúzott neki egyet. Mire Jakob a földön kötött, ki de tudta, hogy megérdemli ezért meg se szólalt csak hallgatott és fogta a felrepedt szemöldökét.

- Ádám kérlek elég volt!-szóltam rá - Menny haza!-küldtem haza a bátyám. Aki csak sarkon fordult és elviharzott.

- Jól vagy?-kérdeztem a földön fekvő Jakobtól majd segítettem neki felállni.

- Igen!-mondta majd leült egy székre.

- Elég szépen felreped a szemöldököd! -mondtam majd elmentem a fürdőbe és kihoztam a kis dobozt, ami tele volt köd szerel és fertőtlenítő szerrel.- Ez most lehet, hogy fájni fog!-mondtam majd a fejéhez nyomtam a fertőtlenítős ruhát.

-Ssssszzzz- szisszent fel.

- Bocsi!-mondtam majd beragasztottam a sebet

- Semmi gond! Köszönöm!-mondta majd felállt.

- Nincs mit, de szerintem jobb, ha most mész!-mondta és elkezdtem visszapakolni a kis dobozba.

- De én nem akarok elmenni! Veled akarok lenni most és mindig.- mondta majd megfogta a kezem és magával szembe fordított. - Mondd, hogy nem szeretsz, és akkor elmegyek!-mondta halkan. Nem tudtam neki azt mondani, hogy nem szeretem, hiszen most is meghalok érte

- Jakob nem tudom azt mondani, hogy nem szeretlek, mert igenis nagyon szeretlek! De nagyon fáj az, amit tettél!-mondtam. Mire ő finoman magához húzott és megcsókolt. Aztán heves csókcsatába kezdtünk. Aztán ledöntött a kanapéra. A többit inkább nem írnám le :D!  Egy óra múlva egymás karjaiban feküdtünk.

- Szeretsz?-kérdezte halkan. Én vele szembe fordultam és mélyen a szemébe néztem.

- Igen!-mondtam és nyomtam a szájára egy röpke csókot.

- Én is szeretlek!-mondta majd szorosan magához ölelt. Én hirtelen felálltam és elkezdtem öltözni.- Hová mész?-kérdezte majd felült

- Beszélnem kell Ádámmal! Majd jövök!-mondtam majd adtam neki egy csókot aztán beültem a kocsiba és elindultam Lindáékhoz.

- Szia! Ádám itt hol van?- kérdeztem Lindát mikor kinyitotta az ajtót.

- Szia! Gyere be! Igen épp tv-t nézz!- mondta és mutatott a tv előtt ülő bátyámra.

- Ki az szívem?-kérdezte majd hátra nézett és meglátott.

- Szia! Beszélhetnénk?-kérdeztem

- Helló! Persze!-mondta és mit, aki semmit nem csinált jött oda hozzám

- Nem kellet volna behúznod neki!-mondtam, úgy hogy Linda ne hallja, de ideges voltam.

- Miért is?! Inkább hagyjam, hogy mindig visszakönyörögje, magát hozzád aztán mikor már jól kihasznált ismét eldobjon?! Nem sokára újra megbocsátasz neki igaz?!- kérdezte és egyre hangosabban beszélt.

-...-nem válaszoltam csak rá néztem mivel eddig a földet bámultam.

- Ááá! Gondolhattam volna! Már kibékültetek!-mondta idegesen.

- Jobb, ha én megyek!-mondtam majd megfordultam és kimentem az ajtón..

Bedaráltam a taxisnak a címet majd elindult haza. A haza alatt a saját házamat értem. Nem akartam, hogy a többiek ilyen képpel lássanak. Csak nézet ki az ablakon és mindenféle járt a fejemben mikor hirtelen megállt az autó.

- Megérkeztünk!- mondta a sofőr.

- Köszönöm!- mondtam halkan majd kifizettem az utat és kiszálltam az autóból. A sofőr még segített kivenni a kocsiból a bőröndöket majd elment. Kinyitottam az ajtót majd lepakoltam. A telefonom csörgött megnéztem ki az és Emma volt. Felvettem és elmeséltem neki mindent. Megértette és azt mondta, hogy addig felvesz valakit a helyemre. Már vagy olyan este 9 lehetett mikor a telefonom újra elkezdett pityegni. Egy üzenet. Nem tudom ki küldte, mert ismeretlen számról jött.

,, Szia! Tudom, hogy most nagyon haragszol rám és megértem, de kérlek, adj még egy esélyt! Szeretlek, és nélküled nem tudok élni! Kérlek! Gondold át az egészet és írj vissza! Szeretlek! Jakob!"

Újra könnyek jöttek a szemembe. Sírni kezdtem! Leültem a kanapéra, felhúztam a tértem ráhajtottam a fejem és így sírtam. Mikor kinyitottam a szemem már reggel volt.  Gondolom álomba sírtam magam. Felmentem letusoltam átöltöztem felraktam egy kis sminket majd megcsináltam a hajam. Lementem és csináltam reggelit, de mindig eszembe jutott a tegnapi üzenet, amit Jakobtól kaptam. Megettem a kaját és úgy döntöttem meglátogatom a többieket. Addig is nem jár mindig Jakobon a gondolatom. Beültem a kocsimba és elmentem anyuhoz

- Igen?- nyitott ajtót Péter

- Szia! - köszöntem neki egy halvány mosollyal

- Szia! Te mit keresel itt?- kérdezte majd megölelt és beengedett.

- Hazajöttem! Baj?-kérdeztem

- Jaj dehogy! De hogy hogy egyedül? Jakob?-kérdezte majd visszament a konyhába. Ez a kérdés az, amitől féltem.

- Megcsalt!-mondtam halkan, de úgy hogy ö is meghallotta. Újra könnycseppek gyűltek a szemembe. Amit gyorsan le is töröltem.

- Sajnálom!-mondta majd megölelt.

- Anya?-kérdeztem

- Bement a céghez.-mondta

- Értem. Mit csinálsz?-kérdeztem miközben besétáltam a konyhába

- Igazából egy romantikus estére készültem anyukáddal, mert ma van az évfordulónk. - mondta megy kicsit el is pirult.

- ÓÓ értem akkor szerintem én megyek! Megnézem Lindáékat.-mondtam mosolyogva majd elindultam az ajtó felé

- De nem azért mondtam, hogy elmenj!-jött oda ő is.

- Tudom, de jobb, ha megyek.-mondtam mosolyogva majd  megöleltem aztán elindultam Ádámékhoz. Útközben nem történt semmi érdekes

- Sziasztok!-köszöntem Lindának és a kis pocaklakónak mikor kinyitotta az ajtót

- Szia!-ölelt meg-hogy kerülsz ide?-kérdezte

- Hazajöttem az esküvőre!-mondtam majd bementem a házba-Ádám?- néztem körül

- Ő dolgozik, majd csak este jön haza. De hogy hogy magadba jöttél?- kérdezte miközben leültünk az asztalhoz. Megint ez a kérdés. Miért kérdezi mindenki ezt.

- Megcsalt. - mondtam nagyon halkan, de meghallotta. Nem bírtam tovább kitört belőlem a sírás. Mindig beugrott az a kép mikor láttam őket. Szörnyű volt.

- Szegénykém!- hozott egy pohár vizet. Nagyon jól esett, hogy itt van nekem. Olyan mit a legjobb barátnőm. Még kellet egy kis idő mire teljesen lenyugodtam.

- És ti hogy vagytok?-kérdeztem és a pocakjára néztem, ami szépen gömbölyödött és már eléggé látszott a pólója alatt.

- Köszi, mi megvagyunk.-mondta mosolyogva és a hasára rakta a kezét

- Tudjátok, már hogy lány vagy fiú lesz-e?-kérdeztem

- Igen! Kisfiú!-mondta büszkén. Egész nap beszélgetünk. Majd miután haza jött Ádám is elkezdett ő is faggatózni. Elmondtam neki mindent. Ő pedig az mondta, hogy megöli, csak kerüljön a kezei közé. Nem akartam veszekedni vele ezért  elindultam haza. Nagyon fáradt voltam. Mikor beértem a házba azonnal felmentem a szobába és át se öltöztem csak bebújtam az ágyba. Már majdnem elaludtam mikor éreztem, hogy az ágy lesüpped mellettem. Nagyon megijedtem és kipattantam az ágyból. Azonnal rohantam a lámpához és felkapcsoltam. Mikor megláttam ki az nem hittem a szememnek. Mit keres ő itt? Minek jött?-kérdeztem saját magamtól, de már nem féltem inkább ideges voltam.

- Mi a fenének jöttél ide?-kérdeztem idegesen Jakobtól, mert ő volt az.

- Beszélnünk kel!-mondta  majd egyre közelebb és közelebb jött én pedig csak hátráltam, míg neki nem ütköztem a falnak.

- Semmit nem kell megbeszélnünk! Te megcsaltál azzal a nővel! Ezen nem lehet szépíteni! Miért csinálod folyton ezt velem?! Szeretlek, de te folyton fájdalmat okozol!- kiabáltam vele idegesen. Már  csak néhány centi volt köztünk.

- Nem haragudj, kérlek! Tudom, mekkora bunkó vagyok és utálom magam érte! Kérlek, nélküled nem tudok élni!-mondta és bevetette azokat a csodaszép nagy barna szemeit.

- Figyel én már adtam egy esélyt és eljátszottad! Nem tudom! Nagyon fáj minden, amit tettél!-mondtam miközben egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Jakob végig simított a karomon majd finoman letörölte a könnycseppet az arcomról

- Szeretlek!-mondta...

Valaki az ablakomat verte. Annyira sírtam, hogy a könnyektől nem láttam ki az. Megtöröltem a szemem és kinéztem az ablakon. Szerencsémre nem Jakob volt.

- Emili mi történt?-kérdezte Bence mikor kiszálltam a kocsiból

- Megcsalt!-mondtam hidegen és összetörve miközben potyogtak a könnyeim

- Ugyan már! Honnan szeded!- nevetett.

- Honnan szedem! A saját szememmel láttam!-kiabáltam vele majd még több könnycsepp ült a szemembe.

- Sajnálom!-mondta majd megölelt.

- Most megyek!-mondtam majd kinyitottam az autó ajtaját

- Mégis hová?-kérdezte

- Haza! Erre az estére nem tudom, hová de holnap egészen biztos, hogy haza és lehet, vissza sem jövök! De ezt ne mond el neki! Nem akarom látni!-mondtam majd beszálltam az autóba és elhajtottam. Úgy döntöttem elmegyek Kriszhez. Felhívtam. Azt mondta kinn áll a ház előtt. Már meg is érkeztem.

- Szia!- jött oda vidáman. Nem tudja mi történt csak annyit mondtam neki, hogy elmegyek hozzájuk.

- Szia!-köszöntem szomorúan-Nem baj, ha itt maradok északára?-kérdeztem és a szemébe néztem

- Nem dehogy! Mi történt?-kérdezte miközben bementünk.

- Jakob megcsalt!-mondtam és már nem bírtam tovább. Nem tudtam elfojtani a sírást és kitört belőlem. Egyszerűen összerogytam. Krisz sajnálattal nézett rám majd felállított a földről és bevitt a vendégszobába. Persze Kirát is felkeltette. Reggel olyan 10 körül ébredtem.  A fejem szörnyen fájt. A telefonomon 10 nem fogadott hívás volt Jakobtól.  Kimentem és a konyhában Krisz ült épp újságot olvasott.

- Jó reggelt!- köszönt mikor észrevett.

- Neked is!- köszöntem neki én is kedvetlenül

- Hogy érzed magad?- kérdezte bátortalanul. Talán attól félt, hogy megint sírok. Kizárt, hogy a tegnapi után még tudnák sírni. Hisz annyit sírtam, mint egy ember egy évben

- Pocsékul! Kérhetek egy gyógyszert?-kérdeztem majd leültem a kanapéra

- Persze!-mondta majd felállt és kereset egy fájdalom csillapítót. Ideadta majd adott egy pohár vizet is. Miután bevettem azt kimentem a kocsihoz kivettem belőle ruhát és a laptopomat. Bementem és elmentem letusolni majd mikor kész lettem foglaltam jegyet a legkorábban induló gépre, ami negyed 1 volt. Most pedig 11 óra.  Kopogtak

- Gyere!-kiabáltam ki.

- Most hová akarsz menni?-kérdezte Krisz

- Haza!-válaszoltam egyértelműen

- De meddig?-kérdezte

- Nem tudom!- válaszoltam- A francba ott hagytam a kulcsom!- álltam fel idegesen az ágyról. – Biztos, hogy nem megyek vissza!- mondtam idegesen.

- Elhozom neked, ha gondolod.- mondta majd ő is felállt.

- Köszi! De ne mondta, meg hogy itt vagyok, kérlek!-néztem rá

- Jó, ahogy akarod!-monta majd elment. Én addig minden ruhám és cuccom visszapakoltam a kocsiba majd leültem a nappaliba tv-t nézni.

*** Jakob szemszöge***

 Hiába próbálom elérni Emilit nem, veszi fel a telefont. Annyira utálom magam. Megint megcsaltam. Soha nem lesz képes megbocsátani. Kopogtak

- Szia, te mit akarsz?-kérdeztem, mert Krisz volt az.

- Szia! Emili kulcsaiért jöttem!-válaszolta. Biztos nála van.

- Neked nem adom oda! Ha kell, neki jöjjön érte!-válaszoltam

- Szerintem ne súlyosbítsd még jobban a helyzetedet! Add ide a kulcsokat!-mondta kicsit idegesebben. Az a legrosszabb hogy igaza van. Megkerestem a kulcsokat majd odaadtam neki

- Ugye nálad van?-kérdeztem.

-**-nem válaszolt. Biztos azt mondta neki, hogy ne mondja meg.

- Figyelj Jakob! Nem akarom osztani az észt, de te egy nagy barom vagy! Visszatáncol hozzád, és amikor olyan boldog veled te meg megcsalod! Annyira összetört! Másodjára csinálod ezt vele! Gondolkozz egy kicsit! Megint megcsaltad!-mondta majd elment. Egész végig ez a pár mondat járt a fejemben.

***Emili szemszöge***

- Szia, megjöttem!-kiabálta be Krisz. Én már csak rá vártam. Mindent összepakoltam.

- Szia! Köszönöm szépen!-mondtam majd odamentem hozzá

- Már mész is?-kérdezte lehangoltan

- Igen! Köszi, mindent! Mondta meg Kirának is! Szia!-mondtam majd megöleltem.

- Nincs mit! Vigyázz magadra!-mondta. Beültem a kocsiba és egyenesen a reptérre hajtottam. Csak a kocsival nem tudom mi lesz. Írtam Jakobnak egy sms-t mikor felszálltunk a gépre hogy jöjjön érte.  Az út nagyon hosszú volt és a felénél bealudtam.

- Hölgyem!-ébreszgetett egy kellemes női hang. Az egyik utas kísérő volt.- Mindjárt leszállunk. - mondta majd rám mosolygott és elment. Miután leszállt a gép fogtam egy taxit és hazamentem.

A telefonom elkezdett csörögni. Felálltam a kanapéról és a konyha felé vettem az irányt mivel ott hagytam a telefont. Mikor végre sikeresen megtaláltam felvettem.

***

- Halló!- szóltam bele a telefonba

- Szia, Ádám vagyok!

- Szia! Hogy vagytok?- kérdeztem majd felültem a pultra tudom nem szép dolog, na de ez van.: P

- Köszi, megvagyunk! És ti?- kérdezte

- Mi is jól vagyunk!- mondtam kedvesen

- Ja, el ne felejtsem boldog szülinapot!- mondta

- Köszi! Amúgy miért hívtál?- kérdeztem gondolom nem csak úgy felhívott, hogy beszéljünk egy kicsit

- Ja, csak azért mert a jövő héten, pénteken lesz az esküvő és szeretnénk, ha ti is itt lenétek.-mondta, amitől én teljesen lesokkoltam biztos én vagyok az utolsó, akinek szól.

- Hé, csak most szólsz! Köszi, szépen gondolom, én vagyok az utolsó, aki megtudja.-vágtam be a durcát

- Ne haragudj, de nem akartunk előbb zaklatni ezzel a baleseted miatt. De vedd, úgy hogy jobb későn, mint soha.-mondta. Na, még a balesetemről is tud. És ezek a bölcsességek nála! Kimerítő!

- Jó nem haragszom. Akkor hazautazunk csütörtökön!-mondtam

- Oké, ahogy gondoljátok! Üdvözlöm Jakobot!-mondta

- Én meg Lindát és a kicsit! Szia, puszi mindenkinek!-mondtam majd letettem

***

- Ki volt az kicsim?-kérdezte Jakob mikor visszaültem a kanapéra.

- Ádám.-mondtam

- Mit akart?-kérdezte

- Jövő héten lesz az esküvő és mi csütörtökön hazautazunk.-mondta

- Ja, értem!-mondta majd nézte tovább a tv-t. Krisz és Kira olyan 6 körül mentek haza. A többiek Bence, Petrik és Zsófi elmentek moziba.

- Éhes vagyok!-nyöszörögtem a kanapén

- Én is!-mondta Jakob majd rám nézett mosolyogva

- Rendelünk kaját?-kérdeztem

- Aha!-mondta. Felvettem a telefonom és rendeltem egy közeli étteremből. Egy fél óra múlva már ott is volt a kaja. Jakob vette át és persze ki is fizette

- Ez finom volt!-döltem hátra a székben.

- Aha!-mondta majd ő is így tett.

- Megyünk fürdeni?-kérdeztem. Mire ő heves bólogatásba kezdett. Felmentünk majd irány a fürdő. Megengedtük a kádat vízzel, ami egy kicsit sok lett benne, de mi így szeretjük. Miután kiszálltunk a kádból Jakob szinte azonnal letámadott (a többit inkább a fantáziára bíznám). Reggel a telefonom ébresztőjére keltem. Jakob még édesen szuszogott ezért nem keltettem fel. Gyorsan felöltöztem megcsináltam a hajam majd egy gyors smink és már menetre kész voltam. Gyorsan bepakoltam a kis táskámba a telóm majd összeszedtem a gépet is és már indultam. Mikor beértem Emma kicsit meglepődött.

- Hát te?-kértdezte kerek szemekkel.

- Jöttem dolgozni!-válaszoltam neki mosolyogva mire ő megölelt. Nem tudtam mire vélni, de jól esett.- Hagysz levegőt?-kérdeztem, mert olyan erősen szorított.

- Ja, bocsi!-mondta. Mire én rá mosolyogtam. Ez a nap gyorsan elment ma csak modelleket fotóztam. Hazamentem már vagy olyan nyolc lehetett. Az asztalon találtam egy cetlit, amit Jakob írt. Az volt benne hogy lehet, hogy későn jön haza, mert edzésük van. Na, jó Jakob elment én meg itt punyadok magamba. Úgy döntöttem mivel nem voltam fáradt csináltam valami vacsorát. Mire végeztem már este 10 volt. Jakob még mindig sehol. Felmentem letusoltam majd felvettem a pizsim és bebújtam az ágya. Felébredtem. Hajnal kettő volt. Jakob még sehol. Hol a fenébe van. Felvettem a telefonom és lesétáltam a nappaliba sehol senki.  Már kezdtem aggódni miatta. Úgy döntöttem felhívom. Hiába hívom, nem veszi fel. Gyorsan felrohantam magamra kaptam az egyik farmeremet és egy pólót majd beültem a kocsiba majd egyenesen az edző termükhöz hajtottam. Az egyik ajtó nyitva volt. Bementem, de már rég vége volt az edzésnek. Ahogy a folyosón sétálgattam az egyik ajtó mögül fény szűrődött ki. Odamentem és résnyire nyitottam az ajtót. Jakob egy másik nővel smárolt, aki félig már meztelen volt. De Jakob is.

- Te mocskos disznó!- ordítottam zokogva majd rohantam ki. Jakob megismerte a hangom ezért elindult utánam.

- Emili állj meg!-rohant utánam, de én mintha meg se hallottam volna csak mentem előre. A könnyeim úgy hullottak, mint a záporeső.

- Hagy békén ne keress többet!-mondtam majd még gyorsabbra vettem a tempót.

- Állj meg az Istenért!- kiabált velem majd megragadta a karom és maga felé forditott.- Szeretlek!-mondta halkan

- Undorító vagy! Az előbb smárolsz egy fél pucér csajjal most pedig nekem mondod, hogy szeretsz! Meny vissza a kis k*vádhoz és mulasd vele az időt! Én viszont tényleg szerettelek! De darabokra törted a szívem!-mondtam majd újra zokogásba kezdtem, de erőt vettem magamon és kirohantam a kocsimhoz beültem és egyenesen hazamentem. Mikor megérkeztem előkerestem a bőröndömet bepakoltam minden ruhám majd lecipeltem a kocsihoz őket majd beült. Újra csak az a kép járt a fejemben. Kitört belőlem a sírás és rá borultam a kormányra. 5 perc múlva már valaki az ablakomat verte...

A telefonom elkezdett pityegni. Egy üzenetem érkezett Jakobtól.

,, Szia! Hol vagy? Mikor jössz haza? Kérlek, siess! Csók Jakob"

Meglepődtem az SMS-en. De úgy döntöttem, hogy hazamegyek mivel a fejem is kezdett fájni a sok kép láttán. Megfogtam a táskám és elindultam a kocsi felé. Épp úton voltam hazafelé mikor a telefonom már vagy harmadjára pityegett. Leálltam az út szélére és megnéztem a telóm. Jakob kétszer hívott és volt egy SMS-em is. Az üzenetet találtam érdekesnek ezért az olvastam el mivel nem Jakobtól jött.

,,Szia! Sok boldog szülinapot szeretnék kívánni neked és remélem, majd átjössz valamikor! Krisz!"

Ez az üzenet is meglepett. De inkább mentem is haza, mert, ahogy Jakobot ismerem már biztos tiszta ideg, hogy hol vagyok a saját szülinapomon csak így lelépek. Ahogy így gondolkozásba merültem azon vettem észre magam, hogy már a ház előtt álok. Kiszálltam az autóból és elindultam befelé.

- Mégis hol voltál Cica?! Már vagy ezerszer hívtalak! Hová tűntél?-kérdezte miközben közelebb jött.

- Bementem dolgozni.-mondtam kicsit unottan

- Hétvégén?-kérdezte majd felhúzta a jobb szemöldökét. Ilyenkor mindig olyan cuki

- Igen mert eléggé el voltam maradva a munkával és nem akartam, hogy mikor bemegyek, halomba álljanak a képek.-mondtam majd bementem a konyhába és öntöttem magamnak inni.

- Értem. Ne haragudj csak egy kicsit aggódtam érted.-mondta majd oda jött hozzám és bevetette azokat a nagy barna szemeit. Ennek soha nem tudok ellenállni.

- Nem haragszom!-mondtam mosolyogva mire ő megcsókolt

- Tessék ez a tiéd! Boldog szülinapot!-mondta majd adott a számra egy puszi és előhúzott a zsebéből egy kis dobozkát.

- Köszi de nem kellet volna.-mondtam majd kinyitottam a kis dobozt. A dobozban volt egy ezüst nyaklánc rajta egy szív alakú medállal és rajra a mi kezdőbetüinkell (J+E). Olyan szép volt.

- Na hogy tetszik?-kérdezte 

- Imádom!- mondtam majd megöleltem és hosszasan megcsókoltam.- Segítesz felrakni?-kérdeztem

- Persze!-mondta majd elvette a nyakláncot és belerakta a nyakamba

- Nagy baj lenne, ha felhívnád a többieket és szolnál nekik, hogy jöjjenek haza én meg felhívom Kriszt és szolok nekik, hogy jöjjenek át.-néztem rá boci szemekkel.

- Nem baj!- mondta majd adott egy röpke csókot aztán ment telefonálni. Annyira szeretem. Én is fogtam a telefonom és már hívtam is Kriszt.

- Halló!-szolt bele a telefonba

- Szia! Emili vagyok! Nincs kedvetek átjönni?-kérdeztem

- Szia! De van, akkor egy óra múlva ott vagyunk! Szia!-mondta majd letette. Rendeltem pizzát. Elvoltunk ketten is, de jobb szeretem a szülinapom a barátaimmal tölteni. Épp indulni akartam a telefonomért, hogy felhívjam őket hogy mégis mikor érnek ide, de csengettek.

- Na, végre itt vagytok!-nyitottam ki az ajtót

- Bocsi csak adódott egy kis dolgunk! -mondta Krissz majd bejöttek. Épp hogy ők megérkeztek már itt hol is voltak a többiek.

- Szia, én Elini vagyok!- nyújtottam a kezem neki

- Szia, én meg Kira!- mondta majd kezet fogott velem.

- Én pedig Jakob! Örvendek!-fogtak kezet ők is.

- Szint úgy!-mondta mosolyogva. Sorra mindenki bemutatkozott.

- Gyertek, üljetek le!-mondtam. Mire megint csengtettek. Gondolom a pizzát hozták. Átvettem és fizettem is.- Na, itt a pizza!-mondtam. Betettünk egy filmet és azt kezdtük el nézni közben pizzát zabáltunk és mikor az elfogyott jött a popcorn. Amiből persze egy kisseb kaja csata lett. Már volt vagy éjfél, de mi még nem akartuk abba hagyni a bulizást. Még rendeltünk pizzát és beraktunk még egy filmet. Amin persze sokat röhögtünk, de a felénél mindenki bealudt. Olyan 1óra volt mikor felkeltem, de körülöttem még mindenki aludt. Ezért óvatosan kimásztam és elmentem letusolni. Mikor készen lettem felöltöztem majd belőttem a hajam egy kis smink aztán mentem le ahol már mindenki fenn volt és az asztalnál ültek.

- Jó napot!-köszöntem nekik

- Neked is, de mégis mennyi az idő?-kérdezte kicsit kómásan Zsófi

- Mindjárt kettő!-válaszolt a helyemben Jakob.

- Ja, ezt tegnap elfelejtettük odaadni!-jött oda Krisz és Kira.

- Köszi de nem kellet volna!-vettem el tőlük a táskát majd megöleltem őket. Belenézem és  kivettem egy kis dobozt, amiben volt egy parfüm. Jó illata volt. Pont olyan amilyet szeretek. Aztán jött Zsófi és az ő kis párja Petrik. Tőlük kaptam egy kis táskát, ami nagyon jól nézett ki. Biztos nem Petrik választotta. Na és jön a fekete bárány, akinek nincs barátnője, persze hogy Bence. Tőle egy CD-t kaptam. Valami számomra még ismeretlen együttestől. De megköszöntem. Már olyan három óra lehetett mikor megcsörrent a telefonom.

- Sziasztok! Én leszek a dokid!-mondta mosolyogva. De látta, hogy nincs valami jó kedvem ezért inkább abbahagyta a vigyorgást.

- Szia!-köszönt neki Jakob- Én kint várok!-mondta majd adott a homlokomra egy puszit és kiment.

- Hogy érzed magad?-kérdezte

- Őszintén? Szarul nagyon szarul!-válaszoltam kicsit unottan

- Mi történt? Azon kívül, hogy elgázolt egy autó! Mondj el mindent!-mondta majd behúzta a folyosó felöli  függönyöket majd meghallgatta a mellkasomat és megnézte a törött bordáimat is.

- Auu!-én mikor megnyomta az oldalam

- Bocsi nem direkt volt!- mondta majd abba hagyta

- Na de most már mond, el mi van!- mondta majd leült.

- Összevesztem Jakobbal! Nagyon és mikor eljöttem otthonról akkor történt. - mondtam

- De min veszekedtetek? Ha nem titok. - kérdezte

- Rajtad! Azt mondta, hogy biztos lefeküdtem veled meg minden!- mondtam lehangoltan.

- Ez nem normális! De ugye már kibékültetek?- kérdezte majd felállt az ágyról.

- Igen!- mondtam kicsit vidámabban- Mikor mehetek haza?- kérdeztem miközben ő kihúzta a függönyöket.

- Hát ezen a héten semmi esély rá a bordáid és a lábad miatt! Na meg ott van az a kis agyrázkódás is! Szóval csak pihenj!-mondta majd kiment

 Ez az egy hét hamar eltelt. Persze Jakob állandóan benn volt velem. Soha nem akart ott hagyni. Persze Emmával is beszéltem a munka miatt. A gipszet már tegnap levették. Ma végre mehetek haza. Mikor végre kész lett a zárójelentés elindultunk haza.

- Na, végre itt hol!- mondtam majd lefeküdtem a kanapéra

- Nem vagy éhes?- kérdezte majd leült mellém.

- Nem!- mondtam

- Ok!- mondta majd finoman megcsókolt.- Szeretlek!-mondta halkan

- Én is!-mondtam majd megcsókoltam újra.- Megyünk fürdeni?-kérdeztem mire ő hevesen bólogatni kezdett. -Akkor gyere!-mondtam majd megfogtam a kezét és magam után húztam. Már épp a hatalmas kádban ültünk mikor megszólalt a Jakob telefonja.

- Könyörgöm, ne vedd fel!- néztem rá

- De..-nem hagytam, hogy befejezze, mert megcsókoltam

- Így már jó?-kérdeztem

- Hát..-mondtam majd közelebb húzott magához és újra megcsókolt. De a telefonja újra megcsörrent.

- Na, jó nekem ebből elegem van!-mondtam majd kiszálltam a kádból és felvettem a telefonját. - Dávid volt. Azt akarja, hogy 10 perc múlva benn legyél vagy különben véged.-mondtam mire Jakob villámgyorsan elkezdett öltözni.

- Bocsi Cica! Muszáj mennem!-mondta majd meg akart csókolni, de elfordítottam a fejem.- Majd este bepótoljuk!- vigyorodott el majd az arcomra nyomott egy puszit. Egész nap magamba ültem ott. Már egészen megéheztem ezért elindultam a konyhába csinálni valami finom kaját. Mikor kiválasztottam mit fogok csinálni előkészítettem mindent majd megcsináltam. Mikor megcsináltam és ettem is épp mikor a mosogatóba tettem a tányért megjöttek a többiek. Már vagy 8 óra lehet.

- Szia, cica megjöttünk!-kiabált be a konyhába Jakob

- Sziasztok!-köszöntem nekik- Nem vagytok éhesek?-kérdeztem

- De nagyon!-jött oda Jakob és nyomott a számra egy csókot

- Főztem nektek egyetek én megyek lefeküdni, mert fáradt vagyok!-mondtam

- Oké mindjárt megyek én is!-mondta Jakob. Én felmentem a szobába  felvettem a pizsim és bebújtam az ágyba. Nem tudtam elaludni csak forgolódtam. Nem kellet 10 perc már Jakob fenn is volt.

- Alszol?-kérdezte halkan majd bebújt mellém az ágyba

- Nem!-mondtam majd szembefordultam vele

- Hol is jártunk délután?-kérdezte mosolyogva

- Valahol itt.-mondtam majd megcsókoltam. Ő pedig vissza (a többi rátok bízom)

Reggel óriási fejfájásra ébredtem. Mivel az estém elég jól sikerült. Jakob már nem volt mellettem. Felvettem a köntösömet és lesétáltam. Eszembe se jutott, hogy ma van a szülinapom csak mikor rá néztem a naptárra

-Jó reggel!- köszöntem

- Neked is!-köszöntek vissza korúsba

- Hol van Jakob?-kérdeztem

- Ő izé.. elment azt mondta majd jön.-mondta Zsófi

- Na persze!-mondtam halkan majd visszamentem a szobába. Elmentem zuhanyozni. Mikor készen lettem lementem enni. Ismét magamba vagyok. Na, remek. Csináltam néhány szendvicset majd felmentem átöltöztem és úgy döntöttem bemegyek egy kicsit dolgozni. Igaz hogy hétvége van, de el vagyok maradva. Mikor beértem persze senki nem volt benn rajtam kívül, de az asztalom halomba állt a sok kép. Ezek közül ki kell, választanom a legjobbat aztán oda kell adnom Emmának. Épp teljesen belemerültem a válogatásba mikor a telefonom elkezdett pityegni.

A kocsiban is rengeteget beszélgetünk. Elmondta, hogy most itt dolgozik, és hogy van barátnője is.

- Na és neked most van valakid?-kérdezte

- Igen! Jakob!-mondtam

- Mi? Ugyan az a Jakob, aki ott hagyott a korházban magadra?-kérdezte látszólag nem örült neki

- Igen! De már megváltozott! Nem olyan! -mondat

- Hiszek neked! De nem örülök neki hogy vele vagy! Tudod, hogy rám mindig számithatsz.-mondta

- Persze! De megérkeztünk!-mondtam majd kiszálltunk a kocsiból és elindultunk befelé

- Szia, Cica hol voltál ilyen sokáig?-kérdezte Jakob a konyhából

- Szia! Beszélgettem.-mondtam majd lepakoltam. Krisz kezdete egyre kellemetlenebbül érezni magát mivel Jakob nem tudta, hogy ő is itt van.

- Igen és kivel?-kérdezte majd kijött a konyhából és meglátta Kriszt.

- Szia Krisz vagyok!-nyutotta a kezét Krisz

- Szia, Jakob!- mondta Jakob majd kezet fogtak

- Kértek kávét?-kérdeztem

- Igen!-hangzott egyszerre a válasz a két fiútól. Én elmentem a konyhába megcsinálni a kávét. Mikor végeztem már mind a ketten a kanapén ültek és beszélgettek. Megittuk a kávét és közbe is beszélgetünk.

- Bocsi, de nekem most mennem kell! Este kezdődik a műszakom.-mondta

- Semmi gond! Majd gyertek át!-mondtam majd kikísértem.

- Oké, szia!-mondta majd puszi puszi és elment

- Á szóval csak beszélgettetek!-Jakob mikor bementem.

- Igen, de ezzel most mi a bajod?-kérdeztem, mert nem értettem, hogy mire ez a féltékenység

- Szerinted?-kérdezte idegesen

- Fogalmam sincs!-mondtam

- Na, látod! Akkor majd én elmondom! Itt várlak már mióta, hogy gyere végre haza! Te erre bealítasz egy fickóval, akivel ki tudja mit csináltatok! És lehet, ha nem vagyok itt hol folytattátok volna! Egyáltalán honnan ismered?!-kezdett velem kiabálni

- Te teljesen meghibbantál! Mondtam, hogy csak beszélgetünk! Ha nem hiszel nekem, akkor így jártál! Amúgy meg ő tartotta bennem a lelket mikor otthagytál megdögleni a korházba! Szóval csak fogd be a szád és ne vádaskodj, mert nem történt semmi.  De ha nem bírod felfogni, akkor inkább, hagyj békén!-kiabáltam vele, amin eléggé meglepődőt majd fogtam magam és kimentem a házból beültem a kocsiba és elhajtottam. Nem tudtam hová menyek. Aztán eszembe jutott a par.

Már a padon ültem. Elkezdett esni az eső. Nem akartam nagyon elázni. Ezért elindultam a kocsimhoz, ami az út túloldalán állt. Nem néztem körül csak leléptem az útra. Aztán nagy fehér fény, fékcsikorgás. Aztán semmi.

****Jakob szemszöge****

Emili már nagyon régen elment nem telefonált. Megbántam, hogy annyira féltékeny voltam amiatt, a srác miatt. Nagyon aggódom Emili miatt. Megcsörrent a telefonom

- Haló?- vettem fel a telefont remélve hogy Emili az. De nem.

-*****

-Azonnal megyek!-mondtam majd letettem a telefont és rohantam az autóhoz. Beszálltam majd elindultam a korháza. Emilit elütötték. Mikor beértem a recepción megkérdeztem, hogy hol van. Azt mondták, hogy a műtőbe. Már 1 órája vártam, hogy kihozzák a műtőből. Még mindig semmi. Egyre idegesebb lettem. Már megbántam mindent, amit mondtam.

- Hogy vagy Emili?-rohantak be a többiek

- Még mindig a műtőbe van!-mondtam idegesen. A többiek leültek én pedig le fel járkáltam. Még egy fél óráig kellet várnunk mikor végre megjelent az orvos

- Na, végre hogy van Emili?-rohantam oda hozzá majd letámadtam a kérdéssel.

- Eltört néhány bordája és a jobb lába. És kis agyrázkódást is kapott. Vannak elég csúnya zúzódásai is és hegei! De a műtét sikeres volt és most alszik! -mondta az orvos. Ledöbbentem mennyi sérülés.

- Bemehetek hozzá?-kérdeztem az orvostól

- Persze az ötös szoba!-mondta majd elment. Én bementem a szobába. Emili olyan békésen aludt. Én csak leültem egy székre és én is elaludtam.

****Emili szemszöge****

 Mikor kinyitottam a szemem egy fehér szobába találtam magam. Biztos korházban vagyok már megint. A lábam be van gipszelve és az oldalam is nagyon fájt. A kezeimet pedig zöld és lila színben pompázó foltok díszítették. Körbenéztem és az egyik széken Jakob aludt. Hogy kerül ő ide?! Ezek után látni sem bírom, de mégis annyira jó hogy itt van. Szeretem nagyon! Nem voltam fáradt ránéztem a falon lévő órára és már reggel 8 óra volt. A széken pedig Jakob elkezdett mozogni.

- Te már fenn vagy?!-kérdezte mikor kinyitotta a szemét. Nem válaszoltam csak bólogattam.

- Haragszol rám igaz?-kérdezte majd odasétált az ágyamhoz.

- Igen!-mondtam határozottan

- Kérlek, bocsáss, meg nem tudom mi ütött belém! Nem tudom miért voltam annyira féltékeny. Már mindent megbántam! Annyira aggódtam érted! Kérlek, bocsáss meg!-kérlelt és nézett rám nagy boci szemekkel, aminek soha nem tudok ellenállni. Még most sem. De a tudtára akartam adni mit gondolok

- Figyelj Jakob! Soha nem csalnálak meg! De ha még is, akkor úgyis elmondanám, mert szeretlek! Kérlek, legközelebb az ilyen kirohanásokat tartsd meg magadnak! És ne ordibálj velem!-mondtam majd könnycseppek gördültek le az arcomon.

- Sajnálom! Igazad van! Bocsáss meg! Kérlek!-mondta majd óvatosan megfogta a kezem.

- Rendben!-mondtam halkan majd letöröltem a könnyeimet. Ránéztem. Ebben a percben belépett az ajtón..

Mikor lementem oltári nagy meglepetés fogadott. Minden tele volt rózsaszirmokkal és csak gyertyák világítottak. A konyhában Jakob sürgölődött.

- Te mit csinálsz?-kérdeztem miközben odasétáltam hozzá

- Meglepetésnek szántam!-mondta miközben megfordult.

- Igen és kinek?- kérdeztem mintha nem tudnám, kiről van szó.

- Neked!-mondta majd odahúzott magához

- Köszi!-mondtam majd megcsókoltam. A vacsora nagyon jól sikerült épp a fürdőkádban ültünk mikor megszólalt a Jakob telefonja.

- Kérlek, ne vedd fel!-néztem rá boci szemekkel

- Nem is terveztem!-mondta majd adott egy puszit a fejemre. Még ültünk egy kicsit a vízben majd én szálltam ki előbb.

- Hová mész?-kérdezte

- Felöltözni!-válaszoltam majd körbetekertem magamon a törölközőt.

- Várj meg!-jött utánam. Mikor a szobában voltunk átkarolta a derekam. Megfordultam és megcsókoltam. Csókolózva ledöntött az ágyra..(fantázia). Reggel semmi különösre nem ébredtem. Szerencsére nem kellet menni, dolgozni, mert szombat van. Már 9 óra volt mikor elkezdtem öltözni. Mikor készlettem mindennel lementem.

- Jó reggelt!-köszöntem

- Neked is!-köszönt Zsófi

- A többiek?-kérdeztem miközben körbenéztem

- Elmentek edzésre. Jakob azt üzente, hogy ha ráérsz, akkor nézz be hozzá, mert egész nap benn kell lenniük.

- Oké! Viszek nekik enni valamit!- mondtam. Majd elkezdtem főzni. 11 órakor kész lettem a főzéssel. Felmentem átöltözni és elkészítettem a fiuknak a kaját aztán elindultam. Mikor odaértem még mindig kosaraztak. Mikor végre egy kis pihenőt kaptak odamentem Jakobhoz

- Szia!-köszöntem majd adtam neki egy csókot

- Szia! Mit hoztál?-nézett a táskámra

- Hoztam egy kis kaját!-mondtam majd kivettem a táskából és odaadtam neki.

- Nagyon imádlak!-mondta majd megcsókolt.

- Én is!-mondtam. A fiuk még kosaraztak. Jakob olyan furcsa volt. Épp kosárra akart dobni mikor hirtelen a pálya közepén összeesett.

- Úr Isten!-rohantam oda hozzá.- Valaki hívjon egy mentöt!-mondtam miközben lehajoltam hozzá. Elájult. A mentő 5 perc múlva már ott is volt, de Jakob még mindig ájultan feküdte a földön. Nekem pedig folytak a könnyeim. A mentő bevitte a korházba én pedig bementem vele. Egész nap nem ébredt fel. Én benn maradtam vele és el is aludtam. Reggel mikor felébredtem Jakob már fenn volt.

- Miért nem keltettél fel?- kérdeztem

- Olyan aranyosan aludtál!- mondta egy mosolyt erőltetve az arcára

- Hogy vagy?- kérdeztem majd leültem az ágyára

- Fáradtan. - mondta. Még beszélgetünk egy kicsit aztán bejött az orvos. Azt mondta, hogy túlhajszolta magát és azért ájult el. Még benntartják egy pár napig megfigyelésen. Már délután volt mikor elindultam haza.  Mikor hazaértem nagyon fáradt voltam. Elmentem letusolni majd ettem valamit majd egy kicsit néztem a tv-t aztán elindultam vissza a korháza.

- Szia!-mentem be a szobába Jakobhoz

- Te már vissza is jöttél?-kérdezte mosolyogva

- Igen! De ha baj, akkor megyek haza!-mondtam majd megfordulta

- Nem baj! Csak ne menny el!-mondta boci szemekkel.

- Na, jó!-mondtam majd odamentem hozzá és adtam egy apró csókot a szájára

- Csak ennyit kapok?-kérdezte

- Tudtommal te beteg vagy és túlhajszoltad magad.-mondtam mosolyogva

- De egy csókba még nem halok bele!-mondta durcásan

- Na, jó!-mondtam majd megcsókoltam

- Így már jobb!-mondta mosolyogva. Még bejött az orvos egyszer és azt mondta, hogy holnap lehet, hogy hazaengedik

- Nekem sajnos holnap dolgoznom kell!-mondtam lehangoltan

- Nem baj majd a srácok bejönnek értem!-mondta

- Tényleg nem baj?-kérdeztem

- Nem! De most menny haza pihenni!-mondta mosolyogva

- De..-nem hagyta, hogy végig mondjam, mert a szavamba vágott.

- Semmi de! Most menny!-mondta. Adtam neki egy csókot majd elindultam haza. Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Gyorsan felöltöztem smink, haj és már indultam is. A nap gyorsan eltelt. Mikor végeztem elindultam haza. Kifelé menet a táskámban kutattam a kulcsok után mikor nekimentem valakinek és eleste.

- Jó vagy?-kérdezte a férfi mivel az volt és segített felállni

- Igen! Köszi!-mondtam majd felálltam. Valahonnan nagyon ismerős volt az arca.

- Akkor jó! Na, szia!-mondtam majd el akart menni, de utána szóltam

- Krisz?!-mondtam egy kicsit hangosan

- Igen!-fordult meg

- Nem emlékszel, ki vagyok?-kérdeztem miközben odasétáltam hozzá

- Emili?-kérdezte. Én csak bólogattam. Majd megöleltem. Beszélgetni kezdtünk.

- Gyere, igyunk egy kávét.-mondta

- Nem! Inkább gyere velem! Mert már otthon kéne, lenne így is szóval gyere el nálunk!-mondtam

- Ok!-mondta majd beszállt a kocsiba.

Mikor benéztem a szobába nem hittem a szememnek. A szobába  egy eléggé kigyúrt pasi állt és nagyon keresett valamit. El akartam menni mielőtt észrevesz, de amikor elindultam a lépcsőn az elkezdett nyikorogni. Mire hátranéztem már a srác kijött és megragadta a karom és berángatott a szobába. Nekilökött a falnak. Nagyon beütöttem a fejem. De még magamnál voltam. Bár egy kicsit szédültem.

- Hé, cica! Maradj nyugton! Nem fog fájni!-mondta majd közelebb jött és elkezdett fogdosni.

- Takarodj te görény!- kiabáltam vele.

- Ne mocorogj cica!-mondta majd elkezdett a pólóm alá nyúlni és még jobban fogdosni. Nagyon féltem mi fog történni. Már majdnem levette rólam a felsőt mikor én megragadtam a közelben üvegvázát és fejéhez csaptam. Elájult. Azonnal rohantam le a lépcsőn. Amikor leértem felkaptam a telefonom és kirohantam a házból. Mikor már elég messze voltam felhívtam a rendőrséget. 10 perc múlva már kint is voltak. Nagy mázlim volt, hogy nem maradtam a házban, mert a fickó már magához tért.  Mikor a csávó már a kocsiban ült én visszamentem a rendőrökhöz. Még kérdeztek pár dolgot aztán elmentek én pedig bementem a háza. Most vettem csak észre hogy minden romokban hever. A fejem viszont egyre jobban hasogatott ezért kivettem egy kis jeget a fagyóból és leültem a kanapéra és a hatalmas púpra a fejem rányomtam a jeget. 15 perccel később motoszkálást hallottam. Megijedtem és felpattantam a kanapéról. Mikor kinyílt az ajtó Zsófi, Petrik, Bence és Jakob lépet be rajta. 

- Itt meg mi a fene történt?-néztek körbe a többiek

- Cica jól vagy?-jött oda hozzám Jakob mikor látta, hogy jegelem a fejem.

- Persze!- mondtam miközben egy mosolyt erőltettem az arcomra.

- Mi történt?-kérdezte

- Ja, csak öö.. izé lefejeltem egy ablakot az irodában.-mondtam, de nem volt valami meggyőző

- És a házal?-kérdezte miközben körbenézett.

- Mikor hazajöttem egy betörőt találtam itt...-nagyot nyeltem és fojtattam- majd kihívtam a rendőröket és ők elvitték.-mondtam

- Mi?-néztek rám értetlenül

- Már elmondtam! Megyek és lefekszek, mert fáradt vagyok!-mondtam majd nem foglalkozva velük felmentem a szobába onnan is a fürdőbe és kulcsra zártam az ajtót. Mikor a zuhany alatt álltam ismét eszembe jutott mi történt délután és nem bírtam ki sírás nélkül.

***Jakob szemszöge***

Valami nincs rendbe Emilivel. Valamit nem mond el nekem. Történt valami az biztos. És olyan furcsa most is magára zárta a fürdőajtót. Nem értem. De most inkább lemegyek és megpróbálok rendet rakni. Épp indultam volna ki mikor zokogást hallottam. A fürdőből jött. Hiába kopogtam nem nyitotta ki már nagyon aggódtam miatta. De tudtam, hogy most úgy sem fog beengedni. Így fogtam magam és lementem

- Mi van Emilivel?-kérdezte Zsófi miközben megpróbált mindent a helyére tenni.

- Rosszat sejtek! Nagyon rosszat!-mondtam majd leültem a kanapéra

- Azt hiszed, megcsal?-kérdezte majd egy pillanatra megállt és rám nézett

- Nem! Ennél rosszabbat!-mondtam és mély gondolkodásba merültem.

***Emili szemszöge***

Miután sikerült megnyugodnom kijöttem a zuhany alól felöltöztem és kimentem. Szerencsére nem volt benn Jakob így egyenesen bebújtam az ágya és már el is aludtam. Reggel fejfájásra ébredtem. Mikor ránéztem az órára már nyolc óra volt. Eszembe jutott, hogy nekem már kilencre benn kell lenem a munkahelyen. Gyorsan felöltöztem, megcsináltam a hajam egy kis smink inkább több mint kevés. Összeszedtem a holmimat és már indultam is. Mikor beértem azonnal találkoztam Emmával. Elmondta kit, hol kell lefotóznom. A fotózás jól sikerült. 1 órára már ott hol is voltam bár alig tudtam odafigyelni, mert a fejem folyton hasogatott.  Mikor hazaértem mindenki ott ült a kanapén.

- Sziasztok!-köszöntem nekik mikor beértem a házba és lepakoltam a cuccaimat.

- Szia! Hogy ment a fotózás?-jöttoda Jakob.

- Jól nagyon jól! De most éhes vagyok!-mondtam. Csináltam magamnak kaját. Mikor végeztem az evéssel épp csengettek. Jakob nyitott ajtót.

- Emili! Téged keresnek!-kiabálta be a konyhába. Mikor kiléptem a konyhából a rendőrök álltak ott. Én tudtam miért jöttek, de a többiek csak értetlenül bámultak rám. Meg kérdezték, hogy akarok e feljelentést tenni a srác ellen. En persze hogy igent mondtam. Még kérdeztek pár dolgot aztán elmentek.

- Mi a fenét akartak tőled? Mégis kit kell feljelenteni?- kérdezte kicsit erős hangnemben Jakob. Ránéztem és könnybe lábadt a szemem felrohantam a szobába és bezártam az ajtót. Csak sírtam. 10 perc múlva megjelent Jakob

- Mi történt Cica?- kérdezte majd leült az ágyra mellém

- A betörő, aki itt volt... majdnem.. megerőszakolt!-mondtam majd kitört belőlem újra a sírás. Jakob szorosan magához húzott és megölelt.

- Miért nem mondta?-kérdezte kicsit később

- Nem tudom!-mondtam szipogva.

- Feküdj le egy kicsit!-monda. Én csak bólintottam. Jól esett, hogy itt van mellettem. Ahogy lefeküdtem már el is aludtam. Mikor felébredtem már este 6 volt. Lementem és egy oltári meglepetés fogadott..

Mikor lementünk elég fura dolgot láttunk. Petrik és le smárólta Zsófit. Láttam, hogy Jakob nagyon ideges ezért még mielőtt megszólalt volna megcsókoltam és behúztam a szobába.

- Kérlek, hagyd őket! -mondtam mikor már a szobában voltunk.

- De Zsófi még nagyon fiatal! -mondta Jakob még mindig idegesen és ki akart menni, de én az ajtó elé álltam.

- Kérlek ne! Zsófi már 20 éves és elég nagy ahhoz, hogy eldöntse, mit akar! Hagyd, őket kérlek!-néztem rá még mindig az ajtó előtt álltam.

- Tudom, igazad van! De akkor is féltem Zsófit!-mondta mire én megöleltem. Miután Jakob teljesen lenyugodott lementünk, de senki nem volt lenn. A kaja az asztalon volt és mi szépen megettük. Miután végeztünk az evéssel én elmosogattam és elpakoltam a tányérokat Jakob addig nem tudom mit csinált. Mikor  végeztem leültem a nappaliba

- Hol jártál?-kérdeztem mikor Jakob bejött az udvarról

- Csak levegőztem!-mondta majd leült mellém

- Értem nincs kedved DVD-t nézni?-kérdeztem

- De van!-mondta majd kerestem valami vígjátékot és elindítottam. A film jó volt, de a felénél bealudtam.

***Jakob szemszöge***

A filmnézés közben Emili elaludt. Felvittem a szobába és letettem az ágyra. Mikor lementem már itthon volt Zsófi és Petrik. Épp ismét csókolóztak.

- Khm..- én

- Jakob ez nem az aminek  látszik!- lépett el Zsófi Petrik mellől

- De ez pont az! De nem fogok beleszólni! Ha szereted, akkor maradj vele

- Köszi!-mondta majd megölelt. Úgy döntöttem, hogy lenn maradok, mivel Emili alszik.

***Emili szemszöge***

A telefonom csörgésére ébredtem. Ismeretlen szám volt, de most kivételesen felvettem.

- Halló!-szoltam bele a telefonba kicsit kómásan

-******

- Igen én vagyok!-mondtam a nőnek

- **********

- Ez remek és mikor?-kérdeztem

-******

- Jó ott leszek! Viszlát!-köszöntem el. Majd lerohantam a lépcsőn

- Mi történt?-kérdezte Jakob nem értette, hogy mi ez a nagy jókedv

- Kaptam egy király felkérést! Az egyik leghíresebb magazinnál!- mondtam mosolyogva

-  Huh! És mikor kell bemenned?- kérdezte mosolyogva

- Ma! Megyek készülni!- mondtam majd visszamentem a szobába. Elmentem zuhanyozni majd felöltöztem. Összeszedtem a gépet és beraktam a táskámba majd lementem. És elkezdtem felhúzni a cipőm.

- Már kész is vagy?- jött da Jakob

- Igen sietnem kellet, mert 5-re oda kell érnem. - mondtam majd felvettem a dzsekimet.

- Értem akkor sok szerencsét. - mondta

- Köszi!- mondtam majd még egy búcsú, csók aztán beültem a kocsiba és elmentem. Mikor végre odaértem alig akartak beengedni. De sikerült. Beszálltam a liftbe és felmentem az 5.-re.

- Jó napot! Emili.. -nem tudtam befejezni, mert a nő közbeszólt.

- Tudom, tudom! Én pedig Emma Simson! Tegezz nyugodtan-mondta majd odanyújtotta a kezét.

- Rendben!-mondtam mosolyogva és kezet fogtam vele

- Én vagyok az újság szerkesztője! Az lenne a dolgod hogy sztárokról és fotómodellekről készíts a magazinnak!-mondta majd rám nézett

- És ugye itt bent  van stúdió díszlet stb.?-néztem rá kérdően

- Persze! Ha neked jó, akkor írjuk alá a szerződést.-mondta majd az irodába vezetett

- Nekem nagyon is jó!-mondtam majd bementem. Aláírtuk a szerződést majd körbevezettet az épületbe, ami hatalmas volt. Ideadta a belépőkártyát és elmondta, hogy holnap reggel lenne is egy munka. Reggel kilencre kell bejönnöm. Már este 7 volt ezért elindultam haza. Útközben hatalmas dugóba keveredtem. Valami balesett miatt. Mire hazaértem már 9 óra volt. Mikor végre hazaértem mindenhol sötétség volt. Azt hittem nincs itt hol senki, de az emelet felöl hangokat hallottam. A hálószobából jött. Felmentem az ajtó résnyire nyitva volt. Mikor benéztem a szobába nem hittem a szememnek...

 A szobában ültem és gondolkodtam mikor valaki kopogott. Igazából nem akartam beszélni senkivel. De ez a valaki addig kopogott, míg ki nem nyitottam az ajtót. Persze Bence volt az. Be akartam zárni az ajtót, de odatette a lábát így nem tudtam.

- Mit akarsz? - kérdeztem idegesen.

- Bocsánatot akarok kérni! Tudom, hogy az én hibám volt minden!-mondta miközben bejött és bezárta maga mögött az ajtót.

-  Ha azt hiszed, ennyivel el van, intézve akkor nagyon tévedsz! Bele sem gondolsz, hogy mi lett volna, ha nem derül ki az igaság?! Talán már nem is itt lennék, hanem ott hol! Fogd fel végre!-ordibáltam vele

- Igazad van! Tudom, mekkora egy ökör vagyok! Bocsáss, meg kérlek, nem tudok úgy élni veled egy házban, hogy haragszol rám!- mondta lehajtott fejjel

- Jó! Megbocsátok, de ne legyen még egy ilyen!-mondtam már teljesen higgadt voltam.

- Köszi! - mondta majd megölelt. Mikor végre elengedet levegőhöz is jutottam

- Cica most telefonált Dávid mennünk kell edzésre!-jött be a szobába Jakob majd elhalkult mikor meglátta Bencét.

- Oké! Siessetek haza!- mondtam

- Akkor megyek, összeszedem a cuccom!-mondta Bence majd lelépett.

- Minden rendbe van?-kérdezte miközben rám nézett

- Persze! De most már kezdj el pakolni, mert nem fogsz elkészülni!-mondtam mosolyogva. Meg akart csókolni, de elhajoltam tőle.

- Hé! Várj csak!- mondta majd elkezdett csikizni.  5 perc múlva a földön fetrengtem a röhögéstől, de még mindig csikizett

- Eléggg!- kiabáltam nevetve.

- Jó!-mondta mosolyogva

- Köszönöm! -mondtam majd felültem és megcsókoltam. De hirtelen benyitott Zsófi.

- Hupsz bocsi!-mondta majd gyorsan kiment

- De jó hogy ebben a házban senki nem ismeri a kopogást.-mondta Jakob, amin én elröhögtem magam.

- Na, jó ideje elindulni.-mondtam majd felálltam és elindultam az ajtó felé.

- Ne hagy itt!-nézett rám bocsi szemekkel.

- De! Idekezz mindenki rád vár!-mondtam

- Igen is asszonyom!-patant fel a földről. Miután a fiuk sikeresen elmentek egyedül maradtunk Zsófival.

- Nincs kedved vásárolni?-kérdeztem Zsófitól

- De van!-mondta.

- Akkor menyünk!-mondtam. Mikor készen lettünk elindultunk vásárolni először kaját vettünk, mert ismét kiürítették a hűtőt a fiuk. Aztán elmentünk a plázába. Vettünk néhány klassz cuccot majd elindultunk haza. Mire hazaértünk már a fiuk is ott hol voltak.

- Sziasztok!-köszöntünk nekik

- Ugye hoztatok kaját?-néztek ránk boci szemekkel.

- Talán egy, sziasztok! Igen hoztunk kaját, de szerintem ma rendeljünk, inkább mert nincs kedvem főzni.-mondtam majd bevittem a táskákat a konyhába.

- Oké!-mondta a három fiú egyszerre. A fiuk rendeltek kaját én kipakoltam minden kaját a táskából már csak a ruhák voltak. Ezért felmentem az emeletre és elkezdtem kibakolni a ruhákat. Annyira belemerültem a munkába hogy észre se vettem, hogy valaki bejött a szobába. Két kar fonódott körbe a derekamon. Tudtam, hogy Jakob az.

- Cica meg jött a kaja!- suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg

- Köszi hogy szoltál!-mondtam miközben megfordultam és adtam neki egy csókot. Lementünk és miután végeztünk az evéssel én és Jakob felmentünk a szobába.

- Jössz zuhanyozni?- kérdeztem mosolyogva

- Ki nem hagynám!-mondta majd bejött utánam a zuhany alá.

- Úgy szeretlek!-mondta majd megcsókolt.

- Én is!-mondtam majd visszacsókoltam. Csókolózva mentünk ki a zuhany alól majd ledöntött az ágyra....(fantázia). Reggel mikor felkeltem Jakob még aludt. Nem akartam felkelteni így csak bámultam a plafont. Valaki kopogott. Megijedtem így hirtelen magamra kaptam Jakob hatalmas pólóját és gyorsan kinyitottam az  ajtót!

- Zavarok?- kérdezte Petrik miközben alaposan végigmért a szemével.

- Nem, de Jakob még alszik, ha őt keresed.-mondtam

- Csak azért jöttem, hogy kértek e reggelit?- kérdezte, de még mindig úgy bámult

- Igen! Köszi! Szia!-mondtam majd gyorsan bezártam az ajtót. Úgy döntöttem elmegyek zuhanyozni úgyis, alszik Jakob. Már majdnem kész voltam a zuhanyzással mikor két kar fonódott át a derekamon. Kicsit kirázott a hideg, de tudtam, hogy Jakob az.

- Jól aludtál?-kérdeztem mikor kijöttünk a zuhany alól.

- Persze! Csak arra ébredtem, hogy valaki veri az ajtót, de sikerült vissza aludnom. - mondta

- Petrik volt az!- mondtam

- Mit akart korán reggel?- kérdezte miközben leült az ágyra

- Csak azt akarta, hogy kérünk-e reggelit. - mondtam.

- Értem. És ugye azt mondtad, hogy igen!- mondta

- Persze de most gyere enni. - mondtam majd megfogtam a kezét és felhúztam az ágyról. Mikor lementünk elég fura dolgot láttunk…

Lehajoltam, hogy felvegyem a telefont és az ágy alatt megláttam egy melltartót. Ledöbbentem. Érte nyúltam és kivettem az ágy alól. Jól megnéztem, de nem az enyém volt az biztos. Elraktam a telefonom.

- Miért?-kérdeztem könnyes szemekkel Jakobtól mikor bejött az ajtón

- Mi miért?-kérdezte csodálkozva

- Még kérded! Miért csaltál meg?- kérdeztem már kiabálva

- Mi?! Én nem csaltalak meg! - már kezdett ő is egyre hangosabban beszélni

- Akkor ez mi?-kérdeztem majd a földre dobtam a melltartót. 

- Akkor sem csaltalak meg!-kiabálta

- Hát persze!-mondtam sírva majd kirohantam a szobából az ajtót pedig jól becsaptam

- Emili baj van?-kérdezte Petrik, de nem válaszoltam csak rohantam ki

*** Jakob szemszöge***

Emili sírva kirohant a szobából. Azt hiszi megcsaltam. Pedig nem! Fogalmam sincs arról, hogy hogy került oda az a melltartó.

- Jakob mi történt?- kérdezte Petrik

- Azt hiszi megcsaltam!-mondtam idegesen.

- Mi? De miért?-kérdezte Zsófi.

- Ezért!- mutattam a melltartóra.

- Most már mindent értek!-mondta Petrik.  Erre Bence mosolyogva jön ki a szobából egy lánnyal.

- Mi ez a mosott kép?-kérdezte mosolyogva

- Emili azt hiszi megcsaltam.-mondtam majd leültem az ágyra és lehajtottam a fejem

- Mégis miért?-kérdezte Bence

- Ezért!-mutattam a földön heverő melltartóra.

- Ezt kerestem már mióta!- szolalt meg a lány Bence mellet.

- Mi?!-néztünk egyszerre Bencére és a lányra

- Khm.. Jobb lesz, ha most mész.-mondta Bence a lánynak majd lekísérte. Mikor visszajött elég idegesnek tűnt.

- Mit keresett itt ennek a lánynak a ruhája?!-kérdeztem kiabálva, mert elég ideges voltam.

- Mikor benn voltatok a korháza feljött ide és véletlenül rossz szobába mentünk be! De mikor ésszerevettük gyorsan átmentünk a miénkbe!- kezdett mentegetőzni, de nem nagyon érdekel

- Nem érdekel! Ha Emili elhagy, te meghalsz! Fogalmam sincs, merre lehet...

***Emili szemszöge***

 Csak sétáltam kisírt szemekkel a tengerparton messze a házunktól. Olyan jól indult minden, olyan boldogok voltunk és most megcsal. Ez nagyon fáj. Gondolkozásba merültem és gyűltek bennem a kérdések.  Egyszer elkezdett csörögni a telefonom. Ismeretlen szám volt ezért felvettem.

- Halló!- szóltam bele szipogva a telefonba

- Na, végre Cica hol a fenében vagy?!- kérdezte idegesen Jakob

. Hagy békén!- mondtam majd lecsaptam a telefont. Az elmúlt 1 órában legalább 20-szor csörgött a mobilom de nem foglalkoztam vele. Még bolyongtam egy kicsit aztán úgy döntöttem, hogy haza kell mennem. Nem adhatom fel ilyen könnyen. Mikor végre hazaértem már vagy hajnal 1 óra lehetett. Azt hittem mindenki alszik, de nem. Jakob még fenn volt.

- Hol voltál?- kérdezte majd oda jött hozzám és meg akart ölelni, de elhúzódtam.

- Csak sétáltam.-válaszoltam szomorúan.

- Figyelj én nem csaltalak meg! Ez mind Bence műve! Ő hozta fel az a lány ide mikor benn voltunk a korházba. És majdnem a mi szobánkban fektette le. - hadarta el gyorsan. Alig bírtam felfogni mit mond. Nem is csalt meg! Mekkora egy hülye vagyok

- Mi?? Mi van Bencével?- kérdeztem miközben le-fel mászkáltam

- Felhozott egy lányt mikor a korházban voltál és majdnem a mi szobánkban fektette le. Az övé az a nyomorult melltartó. - mondta. Most már biztos voltam benne, hogy én tévedtem

- Bocsáss meg kérlek! Tudom mekkora egy hülye voltam, de mikor megláttam nem tudtam mást gondolni. - mondtam már majdnem sírva

- Rendben!- mondta majd megölelt

- Köszönöm!- mondtam majd megcsókoltam.

- De legközelebb bízz, bennem kérlek!-mondta

- Jó megpróbálok.-mondtam

- Jössz aludni?-kérdezte majd elindult felfelé

- Nem még kimegyek egy kicsit a medencéhez.-mondtam mosolyogva

- Oké, de siess!-mondta. Majd felment. Lepakoltam és kimentem a medencéhez és leültem a széléhez. Gondolkodtam. Még ültem ott egy kicsit majd felmentem a szobába. Jakob már aludt nem akartam felkelteni így elmentem zuhanyozni és mikor készen lettem óvatosan lefeküdtem mellé az ágyba és szinte azonnal elaludtam. Mikor felkeltem már dél volt. Kivánszorogtam az ágyból felvettem a ruhámat és lementem.

- Jó reggelt!-köszöntem a többieknek, mert már mindenki lenn volt és a tv-t bámulták. De mikor ránéztem Bencére valahogy nagyon ideges lettem.

- Reggelt?! Már dél is elmúlt!-mondta mosolyogva Petrik

- Jó fáradt voltam! De most már éhes vagyok!_mondtam majd elindultam a konyha felé, hogy csináljak magamnak kaját. Mikor készen lettem a kajával és indultam volna, kifelé de Bence megjelent előttem.

- Mit akarsz?-kérdeztem idegesen

- Csak bocsánatot szeretnék ké..-nem hagytam, hogy befejezze, mert jól képen csaptam

- Remélem, tudod jól, hogy miért kaptad!- vágtam hozzá a mondatot majd otthagytam. Visszamentem a többiekhez. Nagyon ideges voltam Bence miatt. Mi lett volna, ha nem derül ki a dolog és szétmegyünk miatta Jakobbal. Gondolkodtam, de közben csak turkáltam az ételbe.

- Az előbb azt mondtad éhes vagy.- ült le mellém Zsófi

- Már elment az étvágyam!-mondtam majd a konyha felé néztem. Felálltam és felmentem a szobába. Ültem az ágyon és gondolkodtam mikor kopogott valaki..

Elestem és az üveg darabokra tört és szétvágta a kezem. Nagyon fájt és eléggé vérzett. Felkeltem a földről és a csap alá dugtam a kezem. Kerestem valami rongyot és rátekertem. Alig bírtam már a lábamon állni annyira szédültem.

***Jakob szemszöge***

Csörömpölést hallottam a konyhából. Ezért lementem megnézni. A földön egy törött poharat láttam körülötte minden tiszta véres volt. Emili a csap alatt tartotta a kezét. Már majdnem elesett mikor elkaptam azonnal hívtam hozzá egy mentőt.

- Emili jól vagy?- kérdeztem aggódva

***Emili szemszöge***

- Emili jól vagy?- kérdezte aggódva Jakob. Alig bírtam rá válaszolni

- Nem.. Nem igazán!- mondtam majd a kezemre néztem, amiből eléggé folyt a vér. Jakob leültettet egy székre és a kezembe nyomott egy pohár vizet. Kedves volt tőle, de nem nagyon segített. Ekkor megérkezett a mentő. Én arra emlékszem, hogy beraknak a mentőbe és elindulunk a korházba. Mikor kinyitottam a szemem Jakobot láttam meg először. A kezem nagyon fájt alig bírtam megmozdítani.

- Szia! -jött az ágyamhoz Jakob.

- Szia!-köszöntem neki kicsit komásan.

- Jól vagy?-kérdezte majd leült az ágyamra

- Aha, csak kicsit szédülök.-mondtam.

- Szolok a dokinak!-mondta majd elment és behívta a dokit. Aki megvizsgált. 10 perc múlva már elég sokan voltak benn. Egyszer elkezdtem nagyon szédülni. Az egyik pillanatról a másikra minden elhomályosult...

***Jakob szemszöge***

Már elég sokan voltak benn mikor láttam, hogy valami nincs rendben, mert mindenki Emili köré áll. Nagyon aggódtam érte. 10 perc múlva kijött a doki és egyenesen oda jött hozzám.

-  Jó napot!-köszönt

- Önnek is! Mi van Emilivel?-kérdeztem aggódva.

- Elájult, de most már jól van. Elég sok vért vesztett. Épp alszik.-mondta kedvesen.

- Köszönöm.-mondtam én is kedvesen. A doki elment én visszamentem a szobába. Leültem egy székre és elaludtam.

***Emili szemszöge***

Olyan hajnali 1 körül felébredtem. Láttam, ahogy Jakob a széken alszik. Megnyugtató érzés volt, hogy most nem hagyott itt. Nem tudtam vissza aludni. Olyan 2 óra körül bejött a doki megvizsgált és azt mondta, ha jól leszek, akkor holnap hazamehetek. Nagyon boldog voltam, hogy nem kell benn punyadnom a korházba. Nem voltam fáradt ezért nem aludtam. Reggel 7 körül Jakob elkezdett mocorogni.

- Jó reggelt!-köszöntem neki kedvesen.

- Neked is! Hogy vagy?-kérdezte miközben leült az ágyamra.

- Jól! Köszi hogy benn maradtál, de meny haza és pihend ki magad!-mondtam majd adtam egy puszit a szájára

- Nem lenne baj?-kérdezte félénken

- Jaj dehogy! Menny látom, hogy fáradt vagy!-mondtam mosolyogva

- Köszi!-mondta majd adott egy csókot és összeszedte a cuccait és elment. A nap hamar elment. Jakob este jött be és benn is maradt.

Másnap:

Reggel a doki megvizsgált és hazaengedett. Még pihentetni kell a kezem de már megmaradok. :)Összeszedtem a cuccom és délután 1 körül indultunk haza. Mikor megérkeztünk a fiuk körbe ugráltak. Ez nem is volt olyan rossz. Elég fáradt voltam ezért hamar lefeküdtem aludni. Reggel nem ébredtem semmi különösre. Nagyon éhes voltam ezért lementem. Már mindenki lenn volt.

- Jó reggelt!-köszöntem nekik.

- Neked is!-mondta Bence és Petrik, akik elég rendesen végigmértek a szemükkel mivel csak egy rövid hálóing volt rajtam

- Hé, ő még az én barátnőm!-jött be Jakob kintről.

- Tudom, de azért nézni szabad!- mondta Petrik

- Nem nagyon!- mondta Jakob

- Hé, fiuk még én is itt vagyok! És mindjárt éhen halok. - mondtam majd leültem Jakob mellé. A fiuk hoztak nekem kaját. Miután megettem a kaját felmentem átöltözni. Már délután 2 körül járhatott az idő mikor valaki csengetett. Felálltam a kanapéról a srácok edzésen voltak így magamba punyadtam. Kinyitottam az ajtót és egy lány állt ott.

- Szia! Gondolom te vagy Emili!-köszönt a lány. Először csak néztem. Némi fáziskéséssel felfogtam, hogy biztosan ő Zsófi.

- Igen én vagyok! Gondolom te pedig Zsófi!-mondtam majd beengedtem.

- Igen én vagyok! Jakob?-kérdezte miközben körbenézett.

- Épp edzésen vannak!-mondtam

- Vannak?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Igen mert még itt lakik nálunk két haverja Bence és Petrik. De nyugi van elég hely! Gyere, megmutatom a szobád!- mondtam majd elindultam az emeleten felfelé Zsófi pedig jött utánam. - Ez lenne az!- nyitottam ki a szobaajtót.

- Ez csodás!-mondta mosolyogva

- Na, akkor én, hagylak, pakolj ki nyugodtan, ha akarsz.-mondtam

- Köszi!-mondta. Lementem úgy döntöttem főzök valamit, de most óvatosabb leszek :P! Végeztem a főzéssel mikor Zsófi lejött.

- Mit csinálsz?-kérdezte kedvesen

- Most végeztem a főzéssel. Nem vagy éhes?-kérdeztem

- De egy kicsit.-mondta. Én is leültem enni. Evés közben nagyon sokat beszélgetünk. Épp a tányérokat pakoltam el mikor megérkeztek a fiuk.

- Cica megjöttem!-kiabált Jakob. Nem tudta, hogy Zsófi már itt van

- Szia!-mentem oda hozzá és megcsókoltam.

- Van kaja?-kérdezte Bence

- Igen, de van egy meglepetésem.-mondtam mire a fiuk mind rám néztek kíváncsian. Erre lejött a lépcsőn Zsófi.

- Te mikor jöttél?-kérdezte Jakob Zsófit miközben megölelte.

- Ma!-mondta.

- Zsófi ő itt Bence és Petrik.-mutattam be neki a két fiút.

- Halli!-köszönt

- Helló!!-köszöntek egyszerre. A fiuk ettek én addig néztem a tv-t és beszélgettem Zsófival. A fiuk szokás szerint megint mindent ott hagytak az asztalon.

- Aj, fiuk nem tudnátok elpakolni magtok után?-kérdeztem miközben összeszedtem a tányérokat. Nem válaszolt senki. A nap hátralévő részében tv-t néztünk. Már este 9 volt és fáradt voltam.

- Fiuk megyek lefeküdni! Szia, Zsófi!-köszöntem nekik majd elindultam fölfelé. Észre se vettem, hogy Jakob jön utánam. Hirtelen felkapott az ölébe és elkezdett szaladni velem felfelé.

- Tegyél le!- kiabáltam nevetve.

- A-a!-mondta. Mikor felérünk a szobába végre letett.

- Mindjárt jövök!-mondta majd lement. Én az ágyon feküdtem és leesett a telefonom. Lehajoltam érte és az ágy alatt megláttam egy...

Reggel arra ébredtem, hogy Jakob veszekedik valakivel. Fel sem bírtam fogni, hogy ebben a házban ahol csak ketten vagyunk, kivel veszekedhet. Kiszálltam az ágyból felvettem magamra a köntösömet és kinyitottam az ajtót. Jakob épp telefonált.

- Mi a baj?-kérdeztem mikor lerakta a telefont.

- Holnap haza kell utaznom!-mondta idegesen.

- De miért?- kérdeztem értetlenül.

- Mert meccs lesz és csak  most volt pofája szólni Dávidnak.-mondta idegesen.

- Akkor én is megyek veled! Már majdnem minden cuccot összeszedtünk, amire szükségünk lesz, ma berakjuk még a ruhákat és annyi!-mondtam miközben megöleltem.

- De ha akarsz, akkor maradj nyugottan.-mondta.

- Nem! Megyek veled!-adtam ki az egyenes választ.

- Szeretlek!-mondta majd megcsókolt.

- Én is! Lezuhanyozunk?-kérdeztem.

- Aha! -mondta. Elmentünk zuhanyozni. Miután felöltöztünk és megreggeliztünk úgy döbtötünk hogy átmegyünk anyuékhoz és elmondjuk nekik, hogy megyünk haza.

- Sziasztok!-mentünk be a házba.

- Sziasztok!-köszönt anya és Péter.

- Csak azért jöttünk, hogy elmondjuk, holnap megyünk haza!-mondtam kicsit szomorúan.

- Máris?- kérdezte anya kerek szemekkel.

- Igen! Jakobnak nemsokára meccse lesz és muszáj nekik edzeni kell!- mondtam.

- Értem! -mondta anya szomorúan. Még beszélgetünk egy kicsit. Majd elköszöntünk és elindultunk hozzám. Mikor megérkeztünk épp a csengőt nyomták a többiek.

- Sziasztok!-köszöntem nekik mikor kiszálltam a kocsiból.

- Sziasztok! Merre voltatok?_kérdezte Bella

- Anyunál elköszönni! Mert holnap utazunk vissza!-mondtam miközben bementünk a házba

- Tényleg?-kérdezték egyszerre a többiek.

- Sajna igen! De már majdnem mindent összepakoltunk, úgyhogy maradhatok nyugottan.-mondtam mosolyogva. A nap hátra lévő része hamar eltelt. A többiek olyan délután 4 felé elmentek haza hogy mi is tudjunk pakolni. El is kezdtünk minden egyes ruhát berakni, persze ami kicsi volt rám azt nem. Mire végeztünk már fél 8 volt. Így lementünk vacsizni. Miután végeztünk a vacsorával elmentünk zuhanyozni aztán pedig lefeküdtünk aludni. Reggel a telefon ébresztőjére ébredtünk. Felöltöztünk egy gyors reggeli majd irány a reptér. A gép reggel 9-kor indult. Én útközben bealudtam. Arra keltem, hogy Jakob nyom egy puszit az arcomra.

- Cica mindjárt leszálunk.-mondta kedvesen.

- Ennél jobb ébresztést nem is kívánhattam volna.-mondtam mosolyogva majd megcsókoltam. Végre leszállt a gép. Hívtunk egy taxit, amivel hazamentünk. Mikor kinyitottam az ajtót oltári nagy kupi fogadott. Egy nagy buli nyomai. Azonnal a fiuk szobája felé vettem az irányt és benyitottam.

- Mi a fenét műveltetek a házunkkal? - kérdeztem idegesen.

- Ti... Ti mit kerestek itt?-kérdezték a fiuk kerek szemekkel meg voltak ijedve egy kicsit mikor benyitottam hozzájuk.

- Nem ezt kérdeztem! Mi a fenét csináltatok?-kérdetem még idegesebben.

- Bocsáss meg! Azonnal összetakarítunk mindent!- mondták majd lerohantak a lépcsőn mire Jakobból kitört a röhögés. 2 óra hosszáig takarítottak. Én csak élveztem, ahogy körülöttem forognak és végre nem engem ugráltatnak.

- Na, végre kész!- huppant le mellém Bence.

- Ja és nem nekem kellet csinálni.-mosolyogtam sunyin.

- Ja!-mondta Petrik

- Emili gyere egy pillanatra!-hivott a konyhába Jakob. Felálltam és kimentem hozzá. Elég fura volt az arca.

- Valami baj van?-kérdeztem aggódva.

- Most hívott anya, hogy az unokahúgom itt fog tanulni és nyárra ki szeretne jönni hozzánk.-mondta lehajtott fejel.

- Ez nem baj! Van, még egy üres szoba szóval elfér!-mondtam mosolyogva mire rám nézett csillogó szemekkel.

- Tényleg?-kérdezte olyan cuki volt.

- Igen!-mondtam mire ő odahúzott magához és megcsókolt.

- Köszi!-mondta

- Nincs mit! Megyek vásárolni, mert ti 1 nap alatt befaltatok mindent.- mondtam mosolyogva.

- Hát.. Éhesek vagyunk. Elvigyelek?- kérdezte aranyosan.

- Nem! Kocsival megyek. - mondtam

- Oké!- mondta. Összeszedtem magam majd elindultam vásárolni.

***** Jakob szemszöge*****

Miután Emili elment vásárolni én felhívtam anyát, hogy jöhet Zsófi. Nagyon örült neki hogy Emili is benne volt.

- Na, fiuk holnap után vendégünk lesz! Úgy hogy viselkedjetek!- mondtam majd lehuppantam a kanapéra.

- Igen és ki??? Ja, amúgy ezt pont te mondod nekünk?!- mondták vigyorogva

- Igazán viccesek vagytok! Az unokahúgom jön Zsófi-mondtam

- Hány éves?-kérdezte Bence

-20!-mondtam mire megérkezett Emili.

***Emili szemszöge***

- Jöhetnétek segíteni!-mondtam mikor kinyitottam az ajtót és cipeltem befelé a táskákat.

- Bocsi!-mondta Jakob majd elvette a kezemből a táskákat.

- A kocsiban van még!-mondtam mosolyogva. Majd Bence és Petrik kimentek és behozták a maradék táskákat.

- Na, mi végeztünk!-mondta Bence.

- Köszi, akkor én megyek, főzök!-mondtam majd felmentem átöltözni kényelmesebb ruhába. Épp a főzés közepén jártam és nagyon megszomjaztam ezért elvettem egy poharat és elindultam a hütő felé de mebotlottam és elestem..

Valaki kopogott. Mindenki el volt foglalva Ádámmal és Lindával ezért én mentem kinyitni az ajtót.

- Szia!- köszöntem Péternek

- Szia! Te mit keresel itthon?- kérdezte csodálkozva miközben megölelt.

- Haza jöttünk egy kis időre aztán megyünk vissza, mert van kinn egy házunk. - mondtam boldogan.

- Te tényleg többes számban beszéltél??- kérdezte mosolyogva.

- Igen!- mondtam miközben  elindultunk a többiek felé. Mikor odaértünk bemutattam neki Jakobot. Látszólag jól kijöttek. Mi nem sokáig maradtunk, mert engem eléggé kimerített a repülő út. Vissza menetünk a szobába elmentünk zuhanyozni aztán lefeküdtünk aludni.

- Miért voltál olyan sokáig kinn mikor megérkeztünk?- kérdeztem Jakobtól

- Megláttam a régi házunkat és hát meg kellet néznem közelebbről. - mondta majd egy puszit, nyomot a homlokomra.

- Szeretlek!- mondtam majd még jobban hozzá bújtam.

- Én is szeretlek!- mondta. Majd elaludtunk reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja a karom.

- Jó reggelt!- mondtam komásan.

- Neked is bocsi hogy felébresztettelek.- mondta Jakob.

- Nem baj!- mondtam

- Mit csináljunk ma?- kérdezte Jakob

- Szerintem hívjuk át a többieket.-mondtam

- Jó öltet!-mondta

- Tudom, nekem csak azok vannak.-vigyorogtam.

-Te kis egoista.-mosolygott majd megcsókolt. Még pihentünk egy kicsit aztán felöltöztünk. Lementünk a konyhába ahol anya már csinálta a reggelit.

- Szia! Mi lesz a reggeli?-kérdeztem miközben leültem  a székre

- Pirítós, ha nektek is jó.-mondta

- Nekünk jó!-mondta Jakob. Mikor kész lett a reggeli és mindenki befejezte az evést mi elmentünk az én házamba.

- Na, akkor áthívjuk a többieket?-kérdetem Jakobtól

- Persze!-mondta. Én felhívtam a lányokat.

- Azt mondták, hogy csak este tudnak csak átjönni.- mondtam miközben leültem az ágyamra

- Addig mit csináljunk?-kérdezte miközben leült mellém.

- Nem tudom.-mondtam

- Nekem lenne egy ötletem!-vigyorgott kajánul.

- Hülye!-mondtam egy kicsit oldalba lökve.

- Hé, nem vagyok hülye!-mondta

- Na, jó! Akkor mit csináljunk?- kérdeztem.

- Nem tudom, nézünk tv-t.- mondta

- Oké.-mondtam. Én tv nézés közben bealudtam. Arra keltem fel, hogy valaki megsimogatja az arcom.

- Cica csörög a mobilod!-nyomta a kezembe a telefon. Persze Bella volt az. Azt mondta, hogy 10 perc múlva itt lesznek.

- Köszi hogy szoltál.-mondtam majd nyomtam egy puszit a szájára.

- Nincs mit!-mondta. Felkeltem az ágyból elmentem megigazítani a hajam. Mikor végeztem épp csengetnek.

- Nyitom!-mondtam majd rohantam az ajtóhoz. Mikor kinyitottam persze hogy Bella, Kelly, Kevin, na és persze Alex állt az ajtó előtt.

- Na, végre hogy itt vagytok már nagyon vártunk titeket.-mondtam miközben megöleltem őket.

- Vártunk?-kérdezte felhúzott szemöldökkel Alex

- Ja, igen!-mondtam ebben a pillanatban megjelent Jakob is. Bella és Kelly rám néztek mosolyogva.

- Sziasztok!-jött le a lépcsőn Jakob.

- Ő.. Bocs a hülye kérdésért, de ti most együtt vagytok?-kérdezte Kevin

- Igen!-válaszoltam rá egyből. Leültünk a nappaliba és beszélgetünk.

- Nincs kedvetek DVD-t nézni?-kérdezte Jakob

- Benne vagyok!-mondták egyszerre a többiek. Jakob elment keresni valami jó filmet én pedig elmentem csinálni popcornt. Mire visszamentem már elindították a filmet. Már vagy egy órája néztük a filmet mikor Jakob a fülembe súgta ,, Gyere a konyhába". Csak rá néztem értetlenül.

- Hé, emberek kér valaki inni?-kérdezte

- Igen!-mondták egyszerre. Jakob kiment.

- Segítek neki!-mondtam majd kimentem a konyhába.

- Na, végre azt hittem soha nem jössz!- mondta Jakob

- Mi volt olyan surgös?-kérdeztem miközben poharakat vettem ki a szekrényből.

- Csak ez!-mondta majd hirtelen megcsókolt.

- Héé lasits vendégeink vannak!-mondtam miközben eltoltam magamtól

- Igazad van!-mondta majd elhúzódott. Rámosolyogtam és aztán kitöltöttük az innivalót majd visszamentünk a többiekhez. Mikor visszaértünk meglepetésünkre mindenki eltűnt. Csak egy cetlit hagytak maguk után: ,, Láttuk, hogy most semmi szükség ránk! Nyugi megértjük! Majd szóljatok, ha ismét jó az alkalom! UI: Jó szórakozást!"  Elmosolyodtam. Mire Jakob felkapott az ölébe és felvitt a szobába. Letett az ágyra és megcsókolt (fantázia). Reggel arra ébredtem, hogy Jakob veszekedik valakivel..

Jakob felhívta a nőt, aki azt mondta, hogy egy 15 perc múlva itt lesz, és akkor megbeszélhetünk mindent. Jakob és én addig leültünk a medence szélére és élveztünk a napsütést.

- De ha ideköltözünk, akkor először haza kell menünk elhozni néhány fontos dolgot. Ja és nem is mondtam, hogy anyának van barátja!-mondtam Jakobnak

- Én is így terveztem, hogy előbb haza megyünk. Komolyan és hogy hívják?-kérdezte kíváncsian

- Péternek. De nem sokat tudok róla, mert anyu akkor mutatta be mielőtt ide jöttem. - mondtam.

- Értem.- mondta. Még ültünk ott egy kicsit, de megérkezet a nő.

- Jó napot gondolom maguk érdeklődtek. - jött oda hozzánk egy elég kedves nő, aki olyan velem egy idős lehetett.

- Igen mi!-mondtam majd nyújtottam a kezem. Mosolyogva kezet fogott velem. Aztán mindent elmondott mi pedig eldöntöttük, hogy ez a ház lesz az.

1 hónap múlva:

A házat megvettük. Még mindig együtt vagyunk. Épp most akarunk hazamenni és elhozni még pár dolgot. Addig megengedtük Petriknek és Bencének, hogy itt lakjanak, de azt nem hogy szétverjék a házat.

- Mindent beraktál?-kérdeztem Jakobtól

- Aha, felőlem indulhatunk.-mondta

- Felőlem is.-mondtam majd hívtam egy taxit.

- Fiuk itt vannak a kulcsok!-adta oda Jakob a ház kulcsot az éppen megérkező srácoknak

- De egyet kérek semmi buli és ne verjétek szét a házat!-mondtam

- De egy kis buli se lehet?- nézett rám boci szemekkel a két srác

- Hát… na, jó, de tényleg csak egy kicsi!- mondtam majd megöleltem őket, mert megérkezett a taxi.

- Sziasztok! Vigyázatok az úton!-mondtaák majd beszálltunk az autóba. Megérkeztünk a reptérre és fel is szállhatunk a repülőre.  Az út hosszú volt, de semmi gond nem volt. Mikor ismét leszállt a gép először hozzám mentünk.

- Na, végre újra itthon!-mentem be az ajtón.

- Ez a te házad?-kérdezte Jakob miközben körbenézett.

- Igen! Pakolj le és átugrunk anyuékhoz. Jó?-kérdeztem Jakobtól miközben elindultam a lépcsőn felfelé.

- Nekem jó. De várj, segítek!- jött utánam és elvette a bőröndöket. Lepakoltunk és aztán beültünk a kocsimba és elindultunk anyuékhoz.

- Sziasztok!-léptem be az ajtón.

- Te hogy kerülsz ide?-kérdezte anya meglepetten.

- Hazajöttem! Nem is örülsz?-kérdeztem

- Jaj dehogy nem!-mondta majd megölelt.

- Anya újra együtt vagyok Jakobbal.-mondtam mire végre Jakob is bejött nem tudom mit csinálhatott ilyen sokáig kint.

- Csókolom!-köszönt Jakob

- Mondtam már, hogy tegezz!-ölelte meg anya Jakobot is.

- Jó rendben.- mosolyogva válaszolt Jakob.

- Ha nem baj, akkor mi felmegyünk a szobámba.-mondtam majd megfogtam Jakob kezét és elkezdtem húzni magam után. Mikor felértünk a szobámba oltári nagy kupi fogadott. Tudtam, hogy ki itt a bűnös.

- Jess mi a francot csináltál már megint a szobámba?!-nyitottam be a szobájába. De kopogni elfelejtettem így pont rájuk nyitottam. Szerencsére még csak csókolóztak.

- Csak keresetem valamit!-mondta.

- Látom!-mondtam mire Jakob a szobám ajtajából mosolygott rám.

- Amúgy, szia Mex ja és itthon van a bátyád!-mondtam majd  bezártam az ajtót. Nem kellet sok neki csak annyi, hogy felfogja mit is mondtam. Kijött a szobából és köszönt a tesójának. Beszélgettek egy kicsit. Este 7 felé anyu szolt hogy menyünk enni.

- Péter?-kérdeztem anyutól már evés közben.

- Nem sokára ő is jön, csak dolgozik. Itt fogtok lakni?-kérdete

- Értem. Nem! Kint vetünk egy házat. Csak azért jöttünk haza hogy elvigyünk néhány cuccot.-mondtam majd folytattam az evést.

- Kmolyoan? Meddig maradtok akkor?-kérdezte csodálkozva Jess.

- Igen! Max 1 hét.-mondta helyettem Jakob. Ebben a pillanatban lépet be az ajtón Ádám és Linda. Nagyon jó kedvük volt.

- Sziasztok!-köszöntem nekik. Először meglepődtek, de aztán leesett nekik és odajöttek köszöni. Persze Jakobnak is köszöntek.

- Van egy jó hírünk!-mosolygott Linda.

- Apa leszek!-mondta Ádám büszkén. Mire én csak felugrottam és megölelten őket.

- Gratulálunk!-öleltük meg őket Jakobbal.

- Köszi! De mégis mikor jöttetek?-kérdezte Ádám.

- Ma, de nem sokáig maradunk.-mondtam erre nem tudott válaszolni, mert valaki kopogott.

 Mikor visszamentünk a szállodába már elég fáradt voltam.

- Fiuk! Köszi, a bulit! De most fáradt vagyok, úgyhogy sziasztok!- mondtam majd elindultam a lift felé.

- Oké! Jóét!- mondta Petrik

- Köszi, nektek is!- mondtam majd megnyomtam  a lift hívógombját. Egy kis idő után végre megérkezett a lift és felmentem az emeletre. Egyenesen a szobámba. Úgy döntöttem, hogy előbb lezuhanyozok. Mikor kijöttem heves kopogást hallottam.

- Hát te?- kérdeztem Jakobtól mikor megláttam, hogy ő az

- Csak ezért jöttem!- mondta majd magához húzott és megcsókolt. Nem tiltakoztam ellene. Csókolózva mentünk be a szobába majd..(fantázia). Mikor reggel felébredtem már 11-óra volt. Jakob még mellettem szuszogott. Nem akartam felkelteni így elmentem felöltözni. Mikor kész lettem visszamentem a szobába, de Jakob már fenn volt.

- Jó reggelt!-mondtam mosolyogva.

- Neked is! Miért nem keltettél fel?-kérdezte aranyosan.

- Csak azért mert olyan édesen aludtál! Mondtam majd leültem az ágyra.

- Szóval édesen?-kérdezte mosolyogva

- Igen édesen!-mondtam majd egy puszit nyomtam a szájára.

- Ezt szeretem!-mondta mosolyogva.

- Azt elhiszem! De fel kellene öltöznöd!-mondtam majd felálltam az ágyról.

- Hé, ne meny el!-mondta majd visszahúzott az ágyra.

- Nem megyek el nyugi!-mondtam majd megcsókoltam. Még pihentünk egy kicsit aztán végre Jakob is felöltözött. Épp indultunk volna le ebédelni mikor valaki kopogott.

- Szia, nem tudod, hol van Jakob este nem aludt a szobába. - kérdezte idegesen Bence.

- De azt pont tudom, hogy hol van!- mondtam mire Jakob a hátam mögé ált és megfogta a derekam.

- Ja, értem bocs a zavarásért!- mondta vigyorogva.

- Várj, nem zavarsz épp most akartunk menni, ebédelni. - mondta Jakob mire  Bence megállt és megvárt minket. Lementünk ebédelni. Miután végeztünk a kajálással  visszamentünk a szobába.

- Mit csináljunk ma?- kérdeztem miközben beléptünk a szobámba.

- DVD?- kérdezte Jakob.

- Jöhet! - mondtam majd levágottam az ágyra.

- Oké!- mondta majd előkeresett valami jó filmet. Már vagy 1órája néztük a filmet mikor valaki kopogott.

- Vár nyitom én!- mondtam majd odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam.

- Te mit keresel itt?- kérdeztem, mert az ajtóba Dávid állt.

- Beszélnünk kell!- mondta

- Igen és mégis miről?- kérdeztem idegesen mire Jakob már oda jött hozzám.

- Csak ro.. -nem mondta végig, mert meglátta Jakobot.

- Rólunk?! Nincs miről beszélnünk! Már megmondtam, hogy nem vagyunk együtt és nem is leszünk!-kiabáltam vele.

- De..-mondta volna, de Jakob közbeszólt.

- Nincs de! Nem hallod, hogy hagyd békén! Húzz el innen, de gyorsan!-mondta Jakob már idegesen.

- Te ebbe ne szólj bele! Semmi közöd se hozzám se hozzá!- válaszolt idegesen Dávid.

- O képzeld, van köze hozzám, mert ha tudni akarod, mi együtt vagyunk! És most húzz el innen!- mondtam majd bevágtam az ajtót. Majd visszamentem az ágyra.

- Minden rendben?- kérdezte Jakob.

- Persze! Nézzük inkább a filmet!- mondtam. Mire ő csak mosolyogott és elindította a filmet.  Miközben a filmet néztük véletlenül oldalba ütöttem Jakobot.

- Auu! Ezt mért kaptam?-nézett rám kerek szemekkel.

- Bocsi csak véletlen volt! De megérdemelted!-mondtam mosolyogva

- Ezért kapsz!-mondta majd elkezdett csikizni.

- Kérlekkk nee!-mondtam nevetve.

- Na, nem!-mondta. Mire én megcsókoltam aztán..(fantázia :P). 1 óra múlva Jakob karjai közt feküdtem.

- Mit szolnál, ha vennénk itt egy házat és itt laknánk?-kérdezte Jakob

- Tessék? Ezt komolyan kérdezed?-kérdeztem miközben felé fordultam.

- Igen, de ha nem szeretnéd, akkor..-nem hagytam, hogy befejezze, mert megcsókoltam.

- Még hogy nem szeretném. Akkor még boldogabb  lennék mit most!-mondtam majd megint megcsókoltam.

- Komolyan?-kérdezte

- Igen!-mondtam és hozzá bújtam. De valaki kopogott és meg se várta, míg válaszolunk csak benyitott.

- Helló haver beszélhetnénk?-jött be az ajtón Petrik.

- Persze mi van?-kérdezte Jakob

- Khm! Fiuk, ha nem bányátok én előbb felöltöznék!-vágtam a szavukba.

- Oké addig én kint várok!-mondta Petrik. Majd kiment. Mi pedig sikeresen felöltöztünk. Majd Jakob kiment Petrikhez, de 5 perc múlva mind a ketten visszajöttek és Jakob rám nézett.

- Most mi van?- kérdeztem, mert nem értettem miért bámulnak így.

- Az van, hogy van egy lány, aki nagyon tetszik, de nem tudok a közelében megszólalni. Segíts, kérlek!- nézett rám bocsi szemekkel.

- Jól van, segítek, csak ne néz rám így.-mondtam. Petrik leült mellém és elmesélt mindent. Adtam neki néhány jó tanácsot aztán pedig elment.

- Na, látod, ezért szeretlek!-jött oda Jakob és megcsókolt.

- Én másért, de az nem lényeg! Hol fogunk találni házat?-kérdeztem

- Igazából én már kinéztem egyet. Egye menyünk nézzük meg, ha neked is tetszik, akkor megvesszük. - monda. Én belementem és elindultunk. A szállodától egy fél órát sétáltunk. De megérte. A ház gyönyörű. Minden volt benne, ami kell. Egyszerűen csodálatos. Hátul volt medence, de a legszebb a tenger part volt.

- Ez csodálatos!-mondtam.

- Akkor megvesszük?-kérdezte félénken.

- Hát én benne vagyok!-mondtam boldogan.

- Akkor felhívom a nőt!-mondta majd elment telefonálni..... 

Mikor kinyitottam a szemem megláttam Jakobot.

- Mit keresel itt?- kérdeztem kicsit komásan Jakobtól.

- Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy e. - mondta majd leült mellém az ágyra.

- Igen már jól vagyok bár a tegnap este még mindig a fejemben jár. - mondtam kicsit szomorúan.

- Nem is csodálom. - mondta megértően.

- De te tegnap hogy kerültél ide?- kérdeztem

- Csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, amiért úgy viselkedtem a múltkor. - mondta lesütött szemekkel

- Nem haragszom rád! De ami történt azt még mindig nem tudom megemészteni. Miért tetted? Miért hagytál ott akkor? Miért csaltál meg?- kérdeztem remegő hangon.

- Nem akartalak megcsalni, de egyszerűen nem tudtam ellenállni annak a lánynak és egy kicsit ittam is.-mondta szomorúan.

- De ez nem mentség. Miért hagytál ott?- kérdeztem miközben egy könnycsepp fojt végig az arcomon, amit gyorsan letöröltem.

- Nem akartam, hogy még több fájdalmat okozzak neked. Kérlek, bocsáss meg! - könyörgött

- Ez jobban fájt bárminél. Ott hagytál magamba mikor a legnagyobb szükségem volt rád. Még mindig nagyon fáj!- mondtam már zokogva

- Ne sírj! Kérlek ne! Bocsáss meg!- mondta majd megsimogatta az arcom.

- Figyelj...- nem tudtam befejezni a mondatot, mert Jakob megcsókolt. Nem tudtam neki ellenállni. De nem akarom, hogy úgy járjak, mint a múltkor.

- Jakob!- toltam el magamtól egy kicsit.

- Baj van?- kérdezte

- Adj nekem egy kis időt! Hogy megnyugodjak. Aztán majd meglátjuk, mire jutunk. - mondtam kicsit nyugodtabban.

- Biztos, hogy ezt akarod?- kérdezte miközben elhúzódott tőlem egy kicsit.

- Igen! Kérlek, szeretnék felöltözni, elmennél?-kérdeztem

- Jó! Persze szia!-mondta majd kiment. Azt hittem, hogy ki fog akadni, de nem így lett.  A tegnap este után úgy döntöttem letusolok. Felöltöztem és felhívtam az újságot ahová a képeket kell elküldenem. Azt mondták, hogy akár most is elküldhetem nekik. Leültem a géphez és elküldtem nekik a képeket. Mire készen lettem nagyon éhes voltam. Ezért lementem enni. Épp a fiuk is lenn kajáltak.

- Sziasztok, leülhetek?-kérdeztem mosolyogva.

- Szia! Persze!-mondták egyszerre.

- Köszi!-mondtam majd leültem. Pont Jakob mellet volt csak hely ezért kénytelen voltam mellé ülni.

- Jobban vagy már?-kérdezte Petrik

- Mindent tudtok igaz?- kérdeztem

- Hát igen!-mosolygott mondta Bence aranyosan.

- Na, ez jó! Amúgy jól vagyok! Mára van valami programotok?-kérdeztem.

- Nincs!-mondta Jakob.

- Értem! Benne lennétek egy buliba?-kérdeztem kíváncsian

- Naná! Simán!- mondta Petrik. Mire belőlem kitört a röhögés.

- Oké ezt megbeszéltük! Este 7-kor indulunk ok?- kérdeztem mosolyogva.

- Oké!- mondta Jakob. Miután megettem a kaját felmentem a szobába egy kicsit néztem a tv-t. Aztán elkezdtem készülni.

http://www.trendcentrum.eu/product.php?id_product=1087 (ruhám, cipő maradt)

Mikor készen lettem már fél 7- volt ezért lementem megnézni a fiukat.

- Hú!- ennyit hallottam mikor ki nyílt a lift ajtaja.

- Indulhatunk?- kérdeztem mosolyogva

- Persze!-válaszolta a 3 fiú egyszerre. Beszálltak ők is a liftbe. Elindultunk a partra, mert hallották a fiúk, hogy lesz valami buli. Mikor megérkeztünk tényleg buli volt. Én azonnal elmentem táncolni a fiuk csak néztek és mosolyogtak. Mikor vége volt a számnak visszamentem hozzájuk.

- Még mindig jól táncolsz!- súgta halkan a fülembe Jakob. Én erre csak egy mosollyal reagáltam.

- Tessék hoztam neked egy koktélt.-nyutott át nekem egy poharat Petrik.

- Köszi, ez már rám fért!-mondtam mosolyogva majd belekortyoltam az italomba.

- Nincs kedved táncolni?-kérdezte Jakob

- Felőlem mehetünk!-mondtam majd letettem a poharat és elmentünk táncolni. Épp egy lassú szám ment. Átkarolta a derekam  és magához huzott. Én pedig átkaroltam a nyakát. Már táncoltunk egy ideje mikor Jakob keze lassan lecsúszott a fenekemre.

- Khm!-én

- Bocsi csak beleéltem magam!-válaszolta vigyorogva

- Tudtommal nem vagyunk együtt! Szóval ne nagyon éld magad bele!-mondtam mire vége lett a számnak. Visszamentünk a többiekhez és beszélgetünk. 

- Ha nem mondtam volna, akkor most mondom! Oltárian nézel ki!- mondta Jakob és szépen végigmért a szemével.

- Köszi!- mondtam mire ö a szemembe nézett és már összeért a homlokunk mire én. - Elmentem a mosdóba!- mondtam majd elsétáltam az orra előtt, amit ő egy mosollyal díjazott. Én pedig elsétáltam a mosdóba..

***Jakob és a fiuk szemszöge***

- Anyám ez a csaj nem semmi!-mondta Bence miközben utánam nézett .

- Nekem mondod!-mondtam mosolyogva.- De ő már foglalt. - előre kikötöttem

- Igen? És ki a szerencsés?- kérdezte Bence

- Én leszek ismét!- mondtam magabiztosan. - De most nem fogom magára hagyni!- mondtam.

- Hát haver sok szerencsét!- mondta Bence majd elment valamerre.

***Emili szemszöge***

Elmentem a mosdóba. Mikor végeztem elindultam visszafelé.

- Na, itt is vagyok!-mondtam vidáman.

- Nincs kedved táncolni?-jött oda ismét Jakob.

- Már fáradt vagyok!- nyavalyogtam

- Jó felfogtam!-mondta cukin. Olyan hajnali 3 körül elindultunk a szállodába. Mikor visszaértünk...

- De?- kérdeztem

- De nem vagyok biztos benne, hogy be is tartja azt, amit ígért. - mondta

- Nyugi akkor majd én leállítom. - mondtam mosolyogva.

- Oké!- mondta majd megcsókolt.

- Oké! De dolgozni is kéne egy kicsit, úgyhogy irány a pálya!- mondtam mosolyogva majd összeszedtem a cuccokat és elindultunk a pályára ahol már a fiuk bemelegítettek.

- Na, fiuk akkor azt hiszem, kezdhetjük.-mondta Dávid majd  ő is beáll játszani. Ismét sikerült összehozni néhány jó képet. Mikor vége lett az edzésnek én összepakoltam és betelepedtem az irodába és elfoglaltam a Dávid laptopját és feltöltöttem a képeket. Ahogy a képeket  lapozgattam egyszer csak elkezdett valami rezegni az asztalon. Nagyon megijedtem, de aztán felfogtam, hogy csak a Dávid telefonja az. Nem akartam felvenni ezért csak megnéztem ki az. Hát jobb lett volna, ha nem teszem. A kijelzőn az állt, hogy ,,lányom". Nagyon meglepett. Van egy lánya. De nem is mondta el. Ebben a pillanatban belépett a szobába Dávid.

- Miért nem mondtad el?-kérdeztem higgadtan.

- Mégis mit?-kérdezte értetlenül.

- Azt hogy van egy lányod!-mondtam már kicsit idegesebben.

- Te ezt honnan tudod?-kérdezte ő is idegesebben és bejött az ajtón és bezárta maga mögött nehogy a fiuk meghalják.

- Csörgött a telefonod, de nem vettem fel csak megnéztem, hogy fontos e, mert akkor utánad viszem és ekkor láttam meg a kis kiírást, hogy ,,Lányom"-mondtam egy kicsit dühösen.

- Szóval akkor már az is érdekel, hogy ki hív!-kezdett el kiabálni.

- Engem nem érdekel, hogy ki hív téged, de akkor is közölhetted volna, hogy van egy lányod! Vagy lehet, hogy több is!-kezdetem én is megemelni a hangom.

- Hát persze mert akkor tuti, hogy nem jártál volna velem!-kiabált velem.

- Mi? Te teljesen hülye vagy?! Csak elmondhattad volna! De úgy látszik nem tervezted olyan hosszura a kapcsolatunkat, hogy ilyeneket közölj velem! Akkor most köztünk mindennek vége!-kiabáltam már én is vele. Majd megfogtam a cuccaimat és  kijöttem az ajtón  amit bevágtam magam után. Persze a srácok hallottak mindent. Egyenesen a szállodába mentem. Teljesen ideges voltam. Beálltam a zuhany alá és fél óráig zuhanyoztam. Mikor kijöttem 2 nem fogadott hívásom volt Dávidtól. Nem nagyon foglalkoztam vele. Felvettem a pizsamám és már épp le akartam feküdni mikor valaki kopogott. Kinyitottam az ajtót és Dávid volt az.

- Mit akarsz?-kérdeztem idegesen.

- Beszélnünk kell! Engedj be!-mondta határozottan, de látszott rajta hogy ivott.

- Nincs miről beszélnünk! Köztünk mindennek vége!-mondtam idegesen

- De ez nem lehet! Én, szeretlek!-mondta szomorkásan, de még mindig ideges volt.

- Én nagyot csalódtam benned! Fogad el a helyzetet! Már nem szeretlek! Nem tartozok neked semmivel!-mondtam idegesen és be akartam zárni az ajtót, de nem engedte.

- De igen is tartozol! Magaddal!  - mondta majd megszorította a kezem és magához húzott és megcsókolt.

- Engedj el!- mondtam nem tudtam megmozdulni, mert annyira erősen szorított.

- Azt már nem!-mondta majd még erősebben szorított.

- Ez már fáj, engedj el!-ordítottam vele...

***Jakob szemszöge***

 Úgy döntöttem megnézem Emilit és bocsánatot kérek tőle, amiért így viselkedtem. Engem is nagyon bántott ez a dolog. Szóltam a fiuknak hogy elmentem és majd jövök. Beszálltam a liftbe és elindultam felfelé. Mikor meg ált a lift elég fura dolgokat hallottam pont az Emili szobája felöl jött a hang. Az ajtórésnyire nyitva volt és láttam, ahogy Dávid szorítja Emili karját, de Emili nem tud mit csinálni. Így benyitottam.

- Azonnal enged el!-mondtam majd odamentem és elkezdetem Dávidot lehámozni Emiliről.

***Emili szemszöge***

Nagyon féltem. Már levegőt is alig kaptam. De ekkor megjelent valaki.

- Azonnal enged el!-hallotam Jakob hangját. Szinte örültem neki. Odajött és elkezdte rólam leszedni Dávidot.

- Te ne parancsolgass nekem!-mondta Dávid és be akart húzni egyet Jakobnak, de ő elhajolt

- Na, most menjél szépen haza!- mondta idegesen Jakob és kizavarta a szobámból Dávidot. Egyszerűen örültem neki hogy ott van velem, mint régen. Mikor még együtt voltunk. Én még mindig érzek iránta valamit. Még mindig szeretem.

- Jól vagy?-kérdezte majd oda jött hozzám és segíttet felállni.

- Igen már jobban! Köszönöm!-mondtam majd leültem az ágyra. Még maradt egy kicsit, de látta, hogy nagyon kivagyok ezért elment. Reggel mikor kinyitottam a szemem megláttam Jakobot...