Lehajoltam, hogy felvegyem a telefont és az ágy alatt megláttam egy melltartót. Ledöbbentem. Érte nyúltam és kivettem az ágy alól. Jól megnéztem, de nem az enyém volt az biztos. Elraktam a telefonom.
- Miért?-kérdeztem könnyes szemekkel Jakobtól mikor bejött az ajtón
- Mi miért?-kérdezte csodálkozva
- Még kérded! Miért csaltál meg?- kérdeztem már kiabálva
- Mi?! Én nem csaltalak meg! - már kezdett ő is egyre hangosabban beszélni
- Akkor ez mi?-kérdeztem majd a földre dobtam a melltartót.
- Akkor sem csaltalak meg!-kiabálta
- Hát persze!-mondtam sírva majd kirohantam a szobából az ajtót pedig jól becsaptam
- Emili baj van?-kérdezte Petrik, de nem válaszoltam csak rohantam ki
*** Jakob szemszöge***
Emili sírva kirohant a szobából. Azt hiszi megcsaltam. Pedig nem! Fogalmam sincs arról, hogy hogy került oda az a melltartó.
- Jakob mi történt?- kérdezte Petrik
- Azt hiszi megcsaltam!-mondtam idegesen.
- Mi? De miért?-kérdezte Zsófi.
- Ezért!- mutattam a melltartóra.
- Most már mindent értek!-mondta Petrik. Erre Bence mosolyogva jön ki a szobából egy lánnyal.
- Mi ez a mosott kép?-kérdezte mosolyogva
- Emili azt hiszi megcsaltam.-mondtam majd leültem az ágyra és lehajtottam a fejem
- Mégis miért?-kérdezte Bence
- Ezért!-mutattam a földön heverő melltartóra.
- Ezt kerestem már mióta!- szolalt meg a lány Bence mellet.
- Mi?!-néztünk egyszerre Bencére és a lányra
- Khm.. Jobb lesz, ha most mész.-mondta Bence a lánynak majd lekísérte. Mikor visszajött elég idegesnek tűnt.
- Mit keresett itt ennek a lánynak a ruhája?!-kérdeztem kiabálva, mert elég ideges voltam.
- Mikor benn voltatok a korháza feljött ide és véletlenül rossz szobába mentünk be! De mikor ésszerevettük gyorsan átmentünk a miénkbe!- kezdett mentegetőzni, de nem nagyon érdekel
- Nem érdekel! Ha Emili elhagy, te meghalsz! Fogalmam sincs, merre lehet...
***Emili szemszöge***
Csak sétáltam kisírt szemekkel a tengerparton messze a házunktól. Olyan jól indult minden, olyan boldogok voltunk és most megcsal. Ez nagyon fáj. Gondolkozásba merültem és gyűltek bennem a kérdések. Egyszer elkezdett csörögni a telefonom. Ismeretlen szám volt ezért felvettem.
- Halló!- szóltam bele szipogva a telefonba
- Na, végre Cica hol a fenében vagy?!- kérdezte idegesen Jakob
. Hagy békén!- mondtam majd lecsaptam a telefont. Az elmúlt 1 órában legalább 20-szor csörgött a mobilom de nem foglalkoztam vele. Még bolyongtam egy kicsit aztán úgy döntöttem, hogy haza kell mennem. Nem adhatom fel ilyen könnyen. Mikor végre hazaértem már vagy hajnal 1 óra lehetett. Azt hittem mindenki alszik, de nem. Jakob még fenn volt.
- Hol voltál?- kérdezte majd oda jött hozzám és meg akart ölelni, de elhúzódtam.
- Csak sétáltam.-válaszoltam szomorúan.
- Figyelj én nem csaltalak meg! Ez mind Bence műve! Ő hozta fel az a lány ide mikor benn voltunk a korházba. És majdnem a mi szobánkban fektette le. - hadarta el gyorsan. Alig bírtam felfogni mit mond. Nem is csalt meg! Mekkora egy hülye vagyok
- Mi?? Mi van Bencével?- kérdeztem miközben le-fel mászkáltam
- Felhozott egy lányt mikor a korházban voltál és majdnem a mi szobánkban fektette le. Az övé az a nyomorult melltartó. - mondta. Most már biztos voltam benne, hogy én tévedtem
- Bocsáss meg kérlek! Tudom mekkora egy hülye voltam, de mikor megláttam nem tudtam mást gondolni. - mondtam már majdnem sírva
- Rendben!- mondta majd megölelt
- Köszönöm!- mondtam majd megcsókoltam.
- De legközelebb bízz, bennem kérlek!-mondta
- Jó megpróbálok.-mondtam
- Jössz aludni?-kérdezte majd elindult felfelé
- Nem még kimegyek egy kicsit a medencéhez.-mondtam mosolyogva
- Oké, de siess!-mondta. Majd felment. Lepakoltam és kimentem a medencéhez és leültem a széléhez. Gondolkodtam. Még ültem ott egy kicsit majd felmentem a szobába. Jakob már aludt nem akartam felkelteni így elmentem zuhanyozni és mikor készen lettem óvatosan lefeküdtem mellé az ágyba és szinte azonnal elaludtam. Mikor felkeltem már dél volt. Kivánszorogtam az ágyból felvettem a ruhámat és lementem.
- Jó reggelt!-köszöntem a többieknek, mert már mindenki lenn volt és a tv-t bámulták. De mikor ránéztem Bencére valahogy nagyon ideges lettem.
- Reggelt?! Már dél is elmúlt!-mondta mosolyogva Petrik
- Jó fáradt voltam! De most már éhes vagyok!_mondtam majd elindultam a konyha felé, hogy csináljak magamnak kaját. Mikor készen lettem a kajával és indultam volna, kifelé de Bence megjelent előttem.
- Mit akarsz?-kérdeztem idegesen
- Csak bocsánatot szeretnék ké..-nem hagytam, hogy befejezze, mert jól képen csaptam
- Remélem, tudod jól, hogy miért kaptad!- vágtam hozzá a mondatot majd otthagytam. Visszamentem a többiekhez. Nagyon ideges voltam Bence miatt. Mi lett volna, ha nem derül ki a dolog és szétmegyünk miatta Jakobbal. Gondolkodtam, de közben csak turkáltam az ételbe.
- Az előbb azt mondtad éhes vagy.- ült le mellém Zsófi
- Már elment az étvágyam!-mondtam majd a konyha felé néztem. Felálltam és felmentem a szobába. Ültem az ágyon és gondolkodtam mikor kopogott valaki..
