- Szeretlek!- mondta majd finoman megcsókolt.
- Jakob! - toltam el magamtól - Ezzel nem oldasz meg semmit! Kérlek, adj még egy kis időt!- mondtam lehajtott fejel.
- Jó, ahogy akarod! Akkor szerintem én megyek!- mondta elég szomorú volt, de megértette
- Jó!- mondtam. Hallottam, ahogy leballag a lépcsőn és bezárja maga után az ajtót. Én visszafeküdtem az ágyba és mély gondolkozásba merültem majd elaludtam. Reggel nem ébredtem semmi különösre. Elmentem letusolni majd felöltöztem és lementem reggelit csinálni. Már elkezdtem enni a tál müzlim és közben a tv-t bámultam mikor valaki csengetett. Felálltam és kinyitottam az ajtót. Jakob volt, de nem értettem miért jött ide.
- Szia!- köszönt
- Szia!- én is kicsit kedvetlenül.
- Bemehetek?-kérdezte. Mire én kijjebb nyitottam az ajtót hogy be tudjon jönni.
- Minek jöttél?- kérdeztem és leültem az asztalhoz.
- Csak hogy elmondjam, sajnálom, és hogy bocsánatot kérjek tőled, amiért ennyi fájdalmat okozok.-mondta majd leült mellém.
- Már ezeket tegnap elmondtad és én időt kértem.-mondtam majd felálltam és a mosogatóba tettem az immár üres tányért.
- Értem, de mégis meddig kell várnom? Nem bírom nélküled!-mondta majd fel ált és közelebb sétált hozzá már nagyon közel volt. De valaki csengetett. Elmentem ajtót nyitni és Ádám volt az. Tudtam, ha meglátja, Jakobot biztos behúz neki egyet.
- Szia! Te.. Te mit keresel itt?-kérdeztem és próbáltam nem beengedni, de ez nem nagyon sikerült.
- Szia! Gondoltam megnézlek!-mondta majd elindult befelé én pedig utána szorgos léptekkel és elég idegesen. De ahogy meglátta Jakobot az arckifejezése boldogról átváltozott idegessé és láttam, hogy a keze ökölbe szorul.
- Te mi a jó sz*rt keresel itt?-kérdezte idegesen
- Eljöttem bocsánatot kérni amiért -nyelt egy nagyot-, amiért megcsaltam.-mondta lehajtott fejel.
- És ezt előbb úgy is el tudtad volna intézni, hogy nem fekszel le egy jötmentel!-kiabált vele Ádám. Jakob meg akart szólalni, de Ádám nem hagyott rá lehetőséget. Odalépett hozzá és behúzott neki egyet. Mire Jakob a földön kötött, ki de tudta, hogy megérdemli ezért meg se szólalt csak hallgatott és fogta a felrepedt szemöldökét.
- Ádám kérlek elég volt!-szóltam rá - Menny haza!-küldtem haza a bátyám. Aki csak sarkon fordult és elviharzott.
- Jól vagy?-kérdeztem a földön fekvő Jakobtól majd segítettem neki felállni.
- Igen!-mondta majd leült egy székre.
- Elég szépen felreped a szemöldököd! -mondtam majd elmentem a fürdőbe és kihoztam a kis dobozt, ami tele volt köd szerel és fertőtlenítő szerrel.- Ez most lehet, hogy fájni fog!-mondtam majd a fejéhez nyomtam a fertőtlenítős ruhát.
-Ssssszzzz- szisszent fel.
- Bocsi!-mondtam majd beragasztottam a sebet
- Semmi gond! Köszönöm!-mondta majd felállt.
- Nincs mit, de szerintem jobb, ha most mész!-mondta és elkezdtem visszapakolni a kis dobozba.
- De én nem akarok elmenni! Veled akarok lenni most és mindig.- mondta majd megfogta a kezem és magával szembe fordított. - Mondd, hogy nem szeretsz, és akkor elmegyek!-mondta halkan. Nem tudtam neki azt mondani, hogy nem szeretem, hiszen most is meghalok érte
- Jakob nem tudom azt mondani, hogy nem szeretlek, mert igenis nagyon szeretlek! De nagyon fáj az, amit tettél!-mondtam. Mire ő finoman magához húzott és megcsókolt. Aztán heves csókcsatába kezdtünk. Aztán ledöntött a kanapéra. A többit inkább nem írnám le :D! Egy óra múlva egymás karjaiban feküdtünk.
- Szeretsz?-kérdezte halkan. Én vele szembe fordultam és mélyen a szemébe néztem.
- Igen!-mondtam és nyomtam a szájára egy röpke csókot.
- Én is szeretlek!-mondta majd szorosan magához ölelt. Én hirtelen felálltam és elkezdtem öltözni.- Hová mész?-kérdezte majd felült
- Beszélnem kell Ádámmal! Majd jövök!-mondtam majd adtam neki egy csókot aztán beültem a kocsiba és elindultam Lindáékhoz.
- Szia! Ádám itt hol van?- kérdeztem Lindát mikor kinyitotta az ajtót.
- Szia! Gyere be! Igen épp tv-t nézz!- mondta és mutatott a tv előtt ülő bátyámra.
- Ki az szívem?-kérdezte majd hátra nézett és meglátott.
- Szia! Beszélhetnénk?-kérdeztem
- Helló! Persze!-mondta és mit, aki semmit nem csinált jött oda hozzám
- Nem kellet volna behúznod neki!-mondtam, úgy hogy Linda ne hallja, de ideges voltam.
- Miért is?! Inkább hagyjam, hogy mindig visszakönyörögje, magát hozzád aztán mikor már jól kihasznált ismét eldobjon?! Nem sokára újra megbocsátasz neki igaz?!- kérdezte és egyre hangosabban beszélt.
-...-nem válaszoltam csak rá néztem mivel eddig a földet bámultam.
- Ááá! Gondolhattam volna! Már kibékültetek!-mondta idegesen.
- Jobb, ha én megyek!-mondtam majd megfordultam és kimentem az ajtón..
