Valaki az ablakomat verte. Annyira sírtam, hogy a könnyektől nem láttam ki az. Megtöröltem a szemem és kinéztem az ablakon. Szerencsémre nem Jakob volt.
- Emili mi történt?-kérdezte Bence mikor kiszálltam a kocsiból
- Megcsalt!-mondtam hidegen és összetörve miközben potyogtak a könnyeim
- Ugyan már! Honnan szeded!- nevetett.
- Honnan szedem! A saját szememmel láttam!-kiabáltam vele majd még több könnycsepp ült a szemembe.
- Sajnálom!-mondta majd megölelt.
- Most megyek!-mondtam majd kinyitottam az autó ajtaját
- Mégis hová?-kérdezte
- Haza! Erre az estére nem tudom, hová de holnap egészen biztos, hogy haza és lehet, vissza sem jövök! De ezt ne mond el neki! Nem akarom látni!-mondtam majd beszálltam az autóba és elhajtottam. Úgy döntöttem elmegyek Kriszhez. Felhívtam. Azt mondta kinn áll a ház előtt. Már meg is érkeztem.
- Szia!- jött oda vidáman. Nem tudja mi történt csak annyit mondtam neki, hogy elmegyek hozzájuk.
- Szia!-köszöntem szomorúan-Nem baj, ha itt maradok északára?-kérdeztem és a szemébe néztem
- Nem dehogy! Mi történt?-kérdezte miközben bementünk.
- Jakob megcsalt!-mondtam és már nem bírtam tovább. Nem tudtam elfojtani a sírást és kitört belőlem. Egyszerűen összerogytam. Krisz sajnálattal nézett rám majd felállított a földről és bevitt a vendégszobába. Persze Kirát is felkeltette. Reggel olyan 10 körül ébredtem. A fejem szörnyen fájt. A telefonomon 10 nem fogadott hívás volt Jakobtól. Kimentem és a konyhában Krisz ült épp újságot olvasott.
- Jó reggelt!- köszönt mikor észrevett.
- Neked is!- köszöntem neki én is kedvetlenül
- Hogy érzed magad?- kérdezte bátortalanul. Talán attól félt, hogy megint sírok. Kizárt, hogy a tegnapi után még tudnák sírni. Hisz annyit sírtam, mint egy ember egy évben
- Pocsékul! Kérhetek egy gyógyszert?-kérdeztem majd leültem a kanapéra
- Persze!-mondta majd felállt és kereset egy fájdalom csillapítót. Ideadta majd adott egy pohár vizet is. Miután bevettem azt kimentem a kocsihoz kivettem belőle ruhát és a laptopomat. Bementem és elmentem letusolni majd mikor kész lettem foglaltam jegyet a legkorábban induló gépre, ami negyed 1 volt. Most pedig 11 óra. Kopogtak
- Gyere!-kiabáltam ki.
- Most hová akarsz menni?-kérdezte Krisz
- Haza!-válaszoltam egyértelműen
- De meddig?-kérdezte
- Nem tudom!- válaszoltam- A francba ott hagytam a kulcsom!- álltam fel idegesen az ágyról. – Biztos, hogy nem megyek vissza!- mondtam idegesen.
- Elhozom neked, ha gondolod.- mondta majd ő is felállt.
- Köszi! De ne mondta, meg hogy itt vagyok, kérlek!-néztem rá
- Jó, ahogy akarod!-monta majd elment. Én addig minden ruhám és cuccom visszapakoltam a kocsiba majd leültem a nappaliba tv-t nézni.
*** Jakob szemszöge***
Hiába próbálom elérni Emilit nem, veszi fel a telefont. Annyira utálom magam. Megint megcsaltam. Soha nem lesz képes megbocsátani. Kopogtak
- Szia, te mit akarsz?-kérdeztem, mert Krisz volt az.
- Szia! Emili kulcsaiért jöttem!-válaszolta. Biztos nála van.
- Neked nem adom oda! Ha kell, neki jöjjön érte!-válaszoltam
- Szerintem ne súlyosbítsd még jobban a helyzetedet! Add ide a kulcsokat!-mondta kicsit idegesebben. Az a legrosszabb hogy igaza van. Megkerestem a kulcsokat majd odaadtam neki
- Ugye nálad van?-kérdeztem.
-**-nem válaszolt. Biztos azt mondta neki, hogy ne mondja meg.
- Figyelj Jakob! Nem akarom osztani az észt, de te egy nagy barom vagy! Visszatáncol hozzád, és amikor olyan boldog veled te meg megcsalod! Annyira összetört! Másodjára csinálod ezt vele! Gondolkozz egy kicsit! Megint megcsaltad!-mondta majd elment. Egész végig ez a pár mondat járt a fejemben.
***Emili szemszöge***
- Szia, megjöttem!-kiabálta be Krisz. Én már csak rá vártam. Mindent összepakoltam.
- Szia! Köszönöm szépen!-mondtam majd odamentem hozzá
- Már mész is?-kérdezte lehangoltan
- Igen! Köszi, mindent! Mondta meg Kirának is! Szia!-mondtam majd megöleltem.
- Nincs mit! Vigyázz magadra!-mondta. Beültem a kocsiba és egyenesen a reptérre hajtottam. Csak a kocsival nem tudom mi lesz. Írtam Jakobnak egy sms-t mikor felszálltunk a gépre hogy jöjjön érte. Az út nagyon hosszú volt és a felénél bealudtam.
- Hölgyem!-ébreszgetett egy kellemes női hang. Az egyik utas kísérő volt.- Mindjárt leszállunk. - mondta majd rám mosolygott és elment. Miután leszállt a gép fogtam egy taxit és hazamentem.
