- De?- kérdeztem
- De nem vagyok biztos benne, hogy be is tartja azt, amit ígért. - mondta
- Nyugi akkor majd én leállítom. - mondtam mosolyogva.
- Oké!- mondta majd megcsókolt.
- Oké! De dolgozni is kéne egy kicsit, úgyhogy irány a pálya!- mondtam mosolyogva majd összeszedtem a cuccokat és elindultunk a pályára ahol már a fiuk bemelegítettek.
- Na, fiuk akkor azt hiszem, kezdhetjük.-mondta Dávid majd ő is beáll játszani. Ismét sikerült összehozni néhány jó képet. Mikor vége lett az edzésnek én összepakoltam és betelepedtem az irodába és elfoglaltam a Dávid laptopját és feltöltöttem a képeket. Ahogy a képeket lapozgattam egyszer csak elkezdett valami rezegni az asztalon. Nagyon megijedtem, de aztán felfogtam, hogy csak a Dávid telefonja az. Nem akartam felvenni ezért csak megnéztem ki az. Hát jobb lett volna, ha nem teszem. A kijelzőn az állt, hogy ,,lányom". Nagyon meglepett. Van egy lánya. De nem is mondta el. Ebben a pillanatban belépett a szobába Dávid.
- Miért nem mondtad el?-kérdeztem higgadtan.
- Mégis mit?-kérdezte értetlenül.
- Azt hogy van egy lányod!-mondtam már kicsit idegesebben.
- Te ezt honnan tudod?-kérdezte ő is idegesebben és bejött az ajtón és bezárta maga mögött nehogy a fiuk meghalják.
- Csörgött a telefonod, de nem vettem fel csak megnéztem, hogy fontos e, mert akkor utánad viszem és ekkor láttam meg a kis kiírást, hogy ,,Lányom"-mondtam egy kicsit dühösen.
- Szóval akkor már az is érdekel, hogy ki hív!-kezdett el kiabálni.
- Engem nem érdekel, hogy ki hív téged, de akkor is közölhetted volna, hogy van egy lányod! Vagy lehet, hogy több is!-kezdetem én is megemelni a hangom.
- Hát persze mert akkor tuti, hogy nem jártál volna velem!-kiabált velem.
- Mi? Te teljesen hülye vagy?! Csak elmondhattad volna! De úgy látszik nem tervezted olyan hosszura a kapcsolatunkat, hogy ilyeneket közölj velem! Akkor most köztünk mindennek vége!-kiabáltam már én is vele. Majd megfogtam a cuccaimat és kijöttem az ajtón amit bevágtam magam után. Persze a srácok hallottak mindent. Egyenesen a szállodába mentem. Teljesen ideges voltam. Beálltam a zuhany alá és fél óráig zuhanyoztam. Mikor kijöttem 2 nem fogadott hívásom volt Dávidtól. Nem nagyon foglalkoztam vele. Felvettem a pizsamám és már épp le akartam feküdni mikor valaki kopogott. Kinyitottam az ajtót és Dávid volt az.
- Mit akarsz?-kérdeztem idegesen.
- Beszélnünk kell! Engedj be!-mondta határozottan, de látszott rajta hogy ivott.
- Nincs miről beszélnünk! Köztünk mindennek vége!-mondtam idegesen
- De ez nem lehet! Én, szeretlek!-mondta szomorkásan, de még mindig ideges volt.
- Én nagyot csalódtam benned! Fogad el a helyzetet! Már nem szeretlek! Nem tartozok neked semmivel!-mondtam idegesen és be akartam zárni az ajtót, de nem engedte.
- De igen is tartozol! Magaddal! - mondta majd megszorította a kezem és magához húzott és megcsókolt.
- Engedj el!- mondtam nem tudtam megmozdulni, mert annyira erősen szorított.
- Azt már nem!-mondta majd még erősebben szorított.
- Ez már fáj, engedj el!-ordítottam vele...
***Jakob szemszöge***
Úgy döntöttem megnézem Emilit és bocsánatot kérek tőle, amiért így viselkedtem. Engem is nagyon bántott ez a dolog. Szóltam a fiuknak hogy elmentem és majd jövök. Beszálltam a liftbe és elindultam felfelé. Mikor meg ált a lift elég fura dolgokat hallottam pont az Emili szobája felöl jött a hang. Az ajtórésnyire nyitva volt és láttam, ahogy Dávid szorítja Emili karját, de Emili nem tud mit csinálni. Így benyitottam.
- Azonnal enged el!-mondtam majd odamentem és elkezdetem Dávidot lehámozni Emiliről.
***Emili szemszöge***
Nagyon féltem. Már levegőt is alig kaptam. De ekkor megjelent valaki.
- Azonnal enged el!-hallotam Jakob hangját. Szinte örültem neki. Odajött és elkezdte rólam leszedni Dávidot.
- Te ne parancsolgass nekem!-mondta Dávid és be akart húzni egyet Jakobnak, de ő elhajolt
- Na, most menjél szépen haza!- mondta idegesen Jakob és kizavarta a szobámból Dávidot. Egyszerűen örültem neki hogy ott van velem, mint régen. Mikor még együtt voltunk. Én még mindig érzek iránta valamit. Még mindig szeretem.
- Jól vagy?-kérdezte majd oda jött hozzám és segíttet felállni.
- Igen már jobban! Köszönöm!-mondtam majd leültem az ágyra. Még maradt egy kicsit, de látta, hogy nagyon kivagyok ezért elment. Reggel mikor kinyitottam a szemem megláttam Jakobot...
