A telefonom elkezdett csörögni. Felálltam a kanapéról és a konyha felé vettem az irányt mivel ott hagytam a telefont. Mikor végre sikeresen megtaláltam felvettem.
***
- Halló!- szóltam bele a telefonba
- Szia, Ádám vagyok!
- Szia! Hogy vagytok?- kérdeztem majd felültem a pultra tudom nem szép dolog, na de ez van.: P
- Köszi, megvagyunk! És ti?- kérdezte
- Mi is jól vagyunk!- mondtam kedvesen
- Ja, el ne felejtsem boldog szülinapot!- mondta
- Köszi! Amúgy miért hívtál?- kérdeztem gondolom nem csak úgy felhívott, hogy beszéljünk egy kicsit
- Ja, csak azért mert a jövő héten, pénteken lesz az esküvő és szeretnénk, ha ti is itt lenétek.-mondta, amitől én teljesen lesokkoltam biztos én vagyok az utolsó, akinek szól.
- Hé, csak most szólsz! Köszi, szépen gondolom, én vagyok az utolsó, aki megtudja.-vágtam be a durcát
- Ne haragudj, de nem akartunk előbb zaklatni ezzel a baleseted miatt. De vedd, úgy hogy jobb későn, mint soha.-mondta. Na, még a balesetemről is tud. És ezek a bölcsességek nála! Kimerítő!
- Jó nem haragszom. Akkor hazautazunk csütörtökön!-mondtam
- Oké, ahogy gondoljátok! Üdvözlöm Jakobot!-mondta
- Én meg Lindát és a kicsit! Szia, puszi mindenkinek!-mondtam majd letettem
***
- Ki volt az kicsim?-kérdezte Jakob mikor visszaültem a kanapéra.
- Ádám.-mondtam
- Mit akart?-kérdezte
- Jövő héten lesz az esküvő és mi csütörtökön hazautazunk.-mondta
- Ja, értem!-mondta majd nézte tovább a tv-t. Krisz és Kira olyan 6 körül mentek haza. A többiek Bence, Petrik és Zsófi elmentek moziba.
- Éhes vagyok!-nyöszörögtem a kanapén
- Én is!-mondta Jakob majd rám nézett mosolyogva
- Rendelünk kaját?-kérdeztem
- Aha!-mondta. Felvettem a telefonom és rendeltem egy közeli étteremből. Egy fél óra múlva már ott is volt a kaja. Jakob vette át és persze ki is fizette
- Ez finom volt!-döltem hátra a székben.
- Aha!-mondta majd ő is így tett.
- Megyünk fürdeni?-kérdeztem. Mire ő heves bólogatásba kezdett. Felmentünk majd irány a fürdő. Megengedtük a kádat vízzel, ami egy kicsit sok lett benne, de mi így szeretjük. Miután kiszálltunk a kádból Jakob szinte azonnal letámadott (a többit inkább a fantáziára bíznám). Reggel a telefonom ébresztőjére keltem. Jakob még édesen szuszogott ezért nem keltettem fel. Gyorsan felöltöztem megcsináltam a hajam majd egy gyors smink és már menetre kész voltam. Gyorsan bepakoltam a kis táskámba a telóm majd összeszedtem a gépet is és már indultam. Mikor beértem Emma kicsit meglepődött.
- Hát te?-kértdezte kerek szemekkel.
- Jöttem dolgozni!-válaszoltam neki mosolyogva mire ő megölelt. Nem tudtam mire vélni, de jól esett.- Hagysz levegőt?-kérdeztem, mert olyan erősen szorított.
- Ja, bocsi!-mondta. Mire én rá mosolyogtam. Ez a nap gyorsan elment ma csak modelleket fotóztam. Hazamentem már vagy olyan nyolc lehetett. Az asztalon találtam egy cetlit, amit Jakob írt. Az volt benne hogy lehet, hogy későn jön haza, mert edzésük van. Na, jó Jakob elment én meg itt punyadok magamba. Úgy döntöttem mivel nem voltam fáradt csináltam valami vacsorát. Mire végeztem már este 10 volt. Jakob még mindig sehol. Felmentem letusoltam majd felvettem a pizsim és bebújtam az ágya. Felébredtem. Hajnal kettő volt. Jakob még sehol. Hol a fenébe van. Felvettem a telefonom és lesétáltam a nappaliba sehol senki. Már kezdtem aggódni miatta. Úgy döntöttem felhívom. Hiába hívom, nem veszi fel. Gyorsan felrohantam magamra kaptam az egyik farmeremet és egy pólót majd beültem a kocsiba majd egyenesen az edző termükhöz hajtottam. Az egyik ajtó nyitva volt. Bementem, de már rég vége volt az edzésnek. Ahogy a folyosón sétálgattam az egyik ajtó mögül fény szűrődött ki. Odamentem és résnyire nyitottam az ajtót. Jakob egy másik nővel smárolt, aki félig már meztelen volt. De Jakob is.
- Te mocskos disznó!- ordítottam zokogva majd rohantam ki. Jakob megismerte a hangom ezért elindult utánam.
- Emili állj meg!-rohant utánam, de én mintha meg se hallottam volna csak mentem előre. A könnyeim úgy hullottak, mint a záporeső.
- Hagy békén ne keress többet!-mondtam majd még gyorsabbra vettem a tempót.
- Állj meg az Istenért!- kiabált velem majd megragadta a karom és maga felé forditott.- Szeretlek!-mondta halkan
- Undorító vagy! Az előbb smárolsz egy fél pucér csajjal most pedig nekem mondod, hogy szeretsz! Meny vissza a kis k*vádhoz és mulasd vele az időt! Én viszont tényleg szerettelek! De darabokra törted a szívem!-mondtam majd újra zokogásba kezdtem, de erőt vettem magamon és kirohantam a kocsimhoz beültem és egyenesen hazamentem. Mikor megérkeztem előkerestem a bőröndömet bepakoltam minden ruhám majd lecipeltem a kocsihoz őket majd beült. Újra csak az a kép járt a fejemben. Kitört belőlem a sírás és rá borultam a kormányra. 5 perc múlva már valaki az ablakomat verte...
