Mikor lementem oltári nagy meglepetés fogadott. Minden tele volt rózsaszirmokkal és csak gyertyák világítottak. A konyhában Jakob sürgölődött.
- Te mit csinálsz?-kérdeztem miközben odasétáltam hozzá
- Meglepetésnek szántam!-mondta miközben megfordult.
- Igen és kinek?- kérdeztem mintha nem tudnám, kiről van szó.
- Neked!-mondta majd odahúzott magához
- Köszi!-mondtam majd megcsókoltam. A vacsora nagyon jól sikerült épp a fürdőkádban ültünk mikor megszólalt a Jakob telefonja.
- Kérlek, ne vedd fel!-néztem rá boci szemekkel
- Nem is terveztem!-mondta majd adott egy puszit a fejemre. Még ültünk egy kicsit a vízben majd én szálltam ki előbb.
- Hová mész?-kérdezte
- Felöltözni!-válaszoltam majd körbetekertem magamon a törölközőt.
- Várj meg!-jött utánam. Mikor a szobában voltunk átkarolta a derekam. Megfordultam és megcsókoltam. Csókolózva ledöntött az ágyra..(fantázia). Reggel semmi különösre nem ébredtem. Szerencsére nem kellet menni, dolgozni, mert szombat van. Már 9 óra volt mikor elkezdtem öltözni. Mikor készlettem mindennel lementem.
- Jó reggelt!-köszöntem
- Neked is!-köszönt Zsófi
- A többiek?-kérdeztem miközben körbenéztem
- Elmentek edzésre. Jakob azt üzente, hogy ha ráérsz, akkor nézz be hozzá, mert egész nap benn kell lenniük.
- Oké! Viszek nekik enni valamit!- mondtam. Majd elkezdtem főzni. 11 órakor kész lettem a főzéssel. Felmentem átöltözni és elkészítettem a fiuknak a kaját aztán elindultam. Mikor odaértem még mindig kosaraztak. Mikor végre egy kis pihenőt kaptak odamentem Jakobhoz
- Szia!-köszöntem majd adtam neki egy csókot
- Szia! Mit hoztál?-nézett a táskámra
- Hoztam egy kis kaját!-mondtam majd kivettem a táskából és odaadtam neki.
- Nagyon imádlak!-mondta majd megcsókolt.
- Én is!-mondtam. A fiuk még kosaraztak. Jakob olyan furcsa volt. Épp kosárra akart dobni mikor hirtelen a pálya közepén összeesett.
- Úr Isten!-rohantam oda hozzá.- Valaki hívjon egy mentöt!-mondtam miközben lehajoltam hozzá. Elájult. A mentő 5 perc múlva már ott is volt, de Jakob még mindig ájultan feküdte a földön. Nekem pedig folytak a könnyeim. A mentő bevitte a korházba én pedig bementem vele. Egész nap nem ébredt fel. Én benn maradtam vele és el is aludtam. Reggel mikor felébredtem Jakob már fenn volt.
- Miért nem keltettél fel?- kérdeztem
- Olyan aranyosan aludtál!- mondta egy mosolyt erőltetve az arcára
- Hogy vagy?- kérdeztem majd leültem az ágyára
- Fáradtan. - mondta. Még beszélgetünk egy kicsit aztán bejött az orvos. Azt mondta, hogy túlhajszolta magát és azért ájult el. Még benntartják egy pár napig megfigyelésen. Már délután volt mikor elindultam haza. Mikor hazaértem nagyon fáradt voltam. Elmentem letusolni majd ettem valamit majd egy kicsit néztem a tv-t aztán elindultam vissza a korháza.
- Szia!-mentem be a szobába Jakobhoz
- Te már vissza is jöttél?-kérdezte mosolyogva
- Igen! De ha baj, akkor megyek haza!-mondtam majd megfordulta
- Nem baj! Csak ne menny el!-mondta boci szemekkel.
- Na, jó!-mondtam majd odamentem hozzá és adtam egy apró csókot a szájára
- Csak ennyit kapok?-kérdezte
- Tudtommal te beteg vagy és túlhajszoltad magad.-mondtam mosolyogva
- De egy csókba még nem halok bele!-mondta durcásan
- Na, jó!-mondtam majd megcsókoltam
- Így már jobb!-mondta mosolyogva. Még bejött az orvos egyszer és azt mondta, hogy holnap lehet, hogy hazaengedik
- Nekem sajnos holnap dolgoznom kell!-mondtam lehangoltan
- Nem baj majd a srácok bejönnek értem!-mondta
- Tényleg nem baj?-kérdeztem
- Nem! De most menny haza pihenni!-mondta mosolyogva
- De..-nem hagyta, hogy végig mondjam, mert a szavamba vágott.
- Semmi de! Most menny!-mondta. Adtam neki egy csókot majd elindultam haza. Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Gyorsan felöltöztem smink, haj és már indultam is. A nap gyorsan eltelt. Mikor végeztem elindultam haza. Kifelé menet a táskámban kutattam a kulcsok után mikor nekimentem valakinek és eleste.
- Jó vagy?-kérdezte a férfi mivel az volt és segített felállni
- Igen! Köszi!-mondtam majd felálltam. Valahonnan nagyon ismerős volt az arca.
- Akkor jó! Na, szia!-mondtam majd el akart menni, de utána szóltam
- Krisz?!-mondtam egy kicsit hangosan
- Igen!-fordult meg
- Nem emlékszel, ki vagyok?-kérdeztem miközben odasétáltam hozzá
- Emili?-kérdezte. Én csak bólogattam. Majd megöleltem. Beszélgetni kezdtünk.
- Gyere, igyunk egy kávét.-mondta
- Nem! Inkább gyere velem! Mert már otthon kéne, lenne így is szóval gyere el nálunk!-mondtam
- Ok!-mondta majd beszállt a kocsiba.
