Bedaráltam a taxisnak a címet majd elindult haza. A haza alatt a saját házamat értem. Nem akartam, hogy a többiek ilyen képpel lássanak. Csak nézet ki az ablakon és mindenféle járt a fejemben mikor hirtelen megállt az autó.
- Megérkeztünk!- mondta a sofőr.
- Köszönöm!- mondtam halkan majd kifizettem az utat és kiszálltam az autóból. A sofőr még segített kivenni a kocsiból a bőröndöket majd elment. Kinyitottam az ajtót majd lepakoltam. A telefonom csörgött megnéztem ki az és Emma volt. Felvettem és elmeséltem neki mindent. Megértette és azt mondta, hogy addig felvesz valakit a helyemre. Már vagy olyan este 9 lehetett mikor a telefonom újra elkezdett pityegni. Egy üzenet. Nem tudom ki küldte, mert ismeretlen számról jött.
,, Szia! Tudom, hogy most nagyon haragszol rám és megértem, de kérlek, adj még egy esélyt! Szeretlek, és nélküled nem tudok élni! Kérlek! Gondold át az egészet és írj vissza! Szeretlek! Jakob!"
Újra könnyek jöttek a szemembe. Sírni kezdtem! Leültem a kanapéra, felhúztam a tértem ráhajtottam a fejem és így sírtam. Mikor kinyitottam a szemem már reggel volt. Gondolom álomba sírtam magam. Felmentem letusoltam átöltöztem felraktam egy kis sminket majd megcsináltam a hajam. Lementem és csináltam reggelit, de mindig eszembe jutott a tegnapi üzenet, amit Jakobtól kaptam. Megettem a kaját és úgy döntöttem meglátogatom a többieket. Addig is nem jár mindig Jakobon a gondolatom. Beültem a kocsimba és elmentem anyuhoz
- Igen?- nyitott ajtót Péter
- Szia! - köszöntem neki egy halvány mosollyal
- Szia! Te mit keresel itt?- kérdezte majd megölelt és beengedett.
- Hazajöttem! Baj?-kérdeztem
- Jaj dehogy! De hogy hogy egyedül? Jakob?-kérdezte majd visszament a konyhába. Ez a kérdés az, amitől féltem.
- Megcsalt!-mondtam halkan, de úgy hogy ö is meghallotta. Újra könnycseppek gyűltek a szemembe. Amit gyorsan le is töröltem.
- Sajnálom!-mondta majd megölelt.
- Anya?-kérdeztem
- Bement a céghez.-mondta
- Értem. Mit csinálsz?-kérdeztem miközben besétáltam a konyhába
- Igazából egy romantikus estére készültem anyukáddal, mert ma van az évfordulónk. - mondta megy kicsit el is pirult.
- ÓÓ értem akkor szerintem én megyek! Megnézem Lindáékat.-mondtam mosolyogva majd elindultam az ajtó felé
- De nem azért mondtam, hogy elmenj!-jött oda ő is.
- Tudom, de jobb, ha megyek.-mondtam mosolyogva majd megöleltem aztán elindultam Ádámékhoz. Útközben nem történt semmi érdekes
- Sziasztok!-köszöntem Lindának és a kis pocaklakónak mikor kinyitotta az ajtót
- Szia!-ölelt meg-hogy kerülsz ide?-kérdezte
- Hazajöttem az esküvőre!-mondtam majd bementem a házba-Ádám?- néztem körül
- Ő dolgozik, majd csak este jön haza. De hogy hogy magadba jöttél?- kérdezte miközben leültünk az asztalhoz. Megint ez a kérdés. Miért kérdezi mindenki ezt.
- Megcsalt. - mondtam nagyon halkan, de meghallotta. Nem bírtam tovább kitört belőlem a sírás. Mindig beugrott az a kép mikor láttam őket. Szörnyű volt.
- Szegénykém!- hozott egy pohár vizet. Nagyon jól esett, hogy itt van nekem. Olyan mit a legjobb barátnőm. Még kellet egy kis idő mire teljesen lenyugodtam.
- És ti hogy vagytok?-kérdeztem és a pocakjára néztem, ami szépen gömbölyödött és már eléggé látszott a pólója alatt.
- Köszi, mi megvagyunk.-mondta mosolyogva és a hasára rakta a kezét
- Tudjátok, már hogy lány vagy fiú lesz-e?-kérdeztem
- Igen! Kisfiú!-mondta büszkén. Egész nap beszélgetünk. Majd miután haza jött Ádám is elkezdett ő is faggatózni. Elmondtam neki mindent. Ő pedig az mondta, hogy megöli, csak kerüljön a kezei közé. Nem akartam veszekedni vele ezért elindultam haza. Nagyon fáradt voltam. Mikor beértem a házba azonnal felmentem a szobába és át se öltöztem csak bebújtam az ágyba. Már majdnem elaludtam mikor éreztem, hogy az ágy lesüpped mellettem. Nagyon megijedtem és kipattantam az ágyból. Azonnal rohantam a lámpához és felkapcsoltam. Mikor megláttam ki az nem hittem a szememnek. Mit keres ő itt? Minek jött?-kérdeztem saját magamtól, de már nem féltem inkább ideges voltam.
- Mi a fenének jöttél ide?-kérdeztem idegesen Jakobtól, mert ő volt az.
- Beszélnünk kel!-mondta majd egyre közelebb és közelebb jött én pedig csak hátráltam, míg neki nem ütköztem a falnak.
- Semmit nem kell megbeszélnünk! Te megcsaltál azzal a nővel! Ezen nem lehet szépíteni! Miért csinálod folyton ezt velem?! Szeretlek, de te folyton fájdalmat okozol!- kiabáltam vele idegesen. Már csak néhány centi volt köztünk.
- Nem haragudj, kérlek! Tudom, mekkora bunkó vagyok és utálom magam érte! Kérlek, nélküled nem tudok élni!-mondta és bevetette azokat a csodaszép nagy barna szemeit.
- Figyel én már adtam egy esélyt és eljátszottad! Nem tudom! Nagyon fáj minden, amit tettél!-mondtam miközben egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Jakob végig simított a karomon majd finoman letörölte a könnycseppet az arcomról
- Szeretlek!-mondta...
