Reggel elég fura dologra ébredtem. Jakob a folyosón veszekedett valakivel. Felültem az ágyon körbenéztem és az erkélyajtó is nyitva volt. Nem tudtam mi történik vagy történt itt, de kimentem az erkélyre egy törött pohár. Még mindig nem értettem semmit. Ezért elindultam az ajtó felé. Mikor kinyitottam Jakob épp Kevinnel veszekedett.
- Hé, fiuk mi folyik itt?- álltam az ajtónál értetlenül.
- Semmi menny vissza öltözz fel! Mindjárt megyek én is!- mondta Jakob. Kis híján bezavart a szobába. Még mindig nem tudom, mi folyik itt. De szerintem valami komoly. Remélem nem lesz igazam.
-Oké megyek már!-mondtam majd visszamentem a szobába. De nem öltöztem fel csak ültem az ágyon és vártam mikor jön már be. 10 perc múlva végre bejött.
- Miért nem öltöztél fel?-kérdezte elég idegesen.
- Jakob mi történt?-kérdeztem miközben felálltam az ágyról és a szemébe néztem.
-Semmi..-mondta majd lehajtotta a fejét.
-Persze mert minden úgy néz ki mintha nem történt volna semmi! Mond, el kérlek!-néztem még mindig a szemébe.
-Mondtam, már hogy nem történt semmi! Világos?!- kezdett el velem kiabálni. Nem értem mi folyik itt. Nem válaszoltam semmit neki összeszedtem a cuccaimat és bementem a fürdőbe felöltözni. Mikor készen lettem Jakob kinn volt az erkélyen. Nem szóltam hozzá csak írtam neki egy üzenetet. ,,Szia! Nem tudom, mi folyik itt, de látom, hogy nagyon ki vagy. Ezért nem szóltam, hogy most elmegyek egy kicsit. Este jövök! Csók! Emili!"
Megfogtam a táskám és leléptem. Először is Kellyhez mentem. Hiába kopogtam nem nyitott ajtót senki. Tényleg kezdek aggódni! Fogalmam sincs, hogy mi folyik itt. Talán Bella tudd valamit. Elmentem hozzájuk hála ők beengedtek. De tudtam, hogy ők tudnak valamit.
-Sziasztok! Mi folyik itt?-kérdeztem miközben bementem a szobába.
-....-nem válaszoltak csak egymásra néztek.
- Na, jó most már mondjátok el!!-kezdtem ideges lenni.
-Emili! Figyelj jobb, ha ezt nem mi mondjuk el.-vette még komolyabbra a dolgot Bella.
- Akkor ki mondja el? És egyáltalán mit? Jakob alig szol hozzám.-mondtam már majdnem sírtam.
- Kérlek, ne sírj, majd elmondja ha akraja.-nmondta Bella majd megölelt.
- De mit kell elmondani nekem?-néztem rájuk.
- Figyelj jobb, ha tőle tudod meg!- mondta Alex.
- Jó, ha ti se mondtok semmit, akkor inkább megyek!-mondtam majd kirohantam. Azt se tudtam hová fogok most menni. Csak mentem egyenesen ki a szállodából.
****Jakob szemszöge*****
Elolvastam Emili üzenetét jól tette, hogy elment. Nem tudom, hogy fogom ezt neki elmondani. Nem tudom, hogy mondjam meg neki hogy ...
-Hello! Emili volt nálunk látta rajtad hogy nincs minden rendbe és átjött kifaggatni minket.-jött be az ajtón Alex.
-És mondtakot neki valami?-kérdeztem aggódva.
-Nem, de látta, hogy nem is fogunk ezért elrohant!-mondta Alex.
-Értem nem tudom, hogy mondjam el neki!-mondtam mély levegőt véve.
- A helyedben én sem tudnám elmondani neki! Nem tudod, hogy reagál rá!-mondta majd leült az ágyra.
- Nem tudom! De valahogy akkor is meg kell neki mondanom, hogy majdnem lefeküdtem egy másik nővel miközben ő békésen aludt az ágyban én addig kinn csókolóztam egy másik csajjal, ha Kevin nem jön be, akkor Emili látja meg és annak szörnyű vége lett volna.-mondtam lehajtott fejekkel. De ekkor belépett valaki..
*****Emili szemszöge*****
Rájöttem, hogy nincs értelme elrohanni ezért úgy döntöttem, hogy visszamegyek és beszélek Jakobbal. Mikor visszaértem az ajtó résnyire nyitva volt és Alex és Jakob beszélgettek csak ennyit hallottam: ,, Nem tudom! De valahogy akkor is meg kell neki mondanom, hogy majdnem lefeküdtem egy másik nővel miközben ő békésen aludt az ágyban én addig kinn csókolóztam egy másik csajjal, ha Kevin nem jön be, akkor Emili látja meg és annak szörnyű vége lett volna". Teljesen ledöbbentem. Bementem a szobába és rá néztem.
-Mit műveltél? Hogy tehetted ezt?!- kezdtem el sírni.
- Azt hiszem, én most megyek!- mondta Alex majd kiment és bezárta az ajtót.
- Emili kérlek hallgass meg! Nem feküdtem le vele! Csak csókolóztunk!- kezdett el mentegetőzni.
- És mi van, ha nem jön Kevin? Lefekszel a csajjal? Miközben én itt alszok? Ez annyira undorító!- kezdtem el ismét zokogni
- Emili én, szeretlek! Nem tudom mi történt volna, ha nem jön Kevin! Szeretlek, kérlek, bocsáss meg!- jött oda hozzám és meg akart ölelni, de eltoltam magamtól.
- Jobb lesz, ha most összeszeded a cuccod és eltűnsz innen! Gyerünk! Meny a csajodhoz!- mondtam sírva majd berohantam a fürdőbe és csak sírtam és csak sírtam. Hogy lehet az, hogy most egyszer az életembe annyira szeretek valakit hogy meg bírnék halni érte és ő pedig majdnem lefekszik egy másik lánnyal. És ha nem jön, Kevin én találok rájuk és az sokkal jobban fájna, mint ez. És a barátaim se mondták el! Mind mellette álnak! Nem tudom elképzelni az életem nélküle. Ezért jobb, ha most végzek magammal! Már épp álltam volna fel, de hirtelen valami visszatartott ,,Nem csinálhatom, ezt nem szabad ki kell bírnom erősnek, kell lenem!" Végig futott rajtam a gondolat. Majd megint elkezdtem sírni és megint visszaültem a földre. Nem kellek már neki! Biztosan azért csinál mindig olyan dolgokat, ami nekem fáj! Csak sírtam ! Már vagy egy órája gubbasztottam a fürdőszobában sírva de Jakob sem volt benn senki! Hangokat hallottam gondoltam ki az, de semmi kedvem nem volt vele beszélni, főleg hogy így magamra hagyott!
-Emili jól vagy?-kérdezte egy hang kintről
-Tünj innen! Hagyj békén!-kiabáltam ki még mindig sírva.
-Kérlek beszéljük meg! Engedj be!-mondta Jakob. Fel akartam állni, hogy elküldjem a f**ncba de megcsúsztam valamin és elestem szédülni kezdem majd elájultam.
***Jakob szemszöge***
-Kérlek, beszéljük meg! Engedj be!-mondtam. Nem válaszolt senki majd hallottam egy nagy pukkanást.
-Emili! Jól vagy? Engedj be!-kiabáltam nagyon megijedtem nehogy öngyilkos legyen miattam. De senki nem válaszolt hiába dörömböltem az ajtón nem jött válasz. Így kénytelen voltam betörni az ajtót! Ahogy beléptem Emili ott feküdt a földön e fejéből ömlött a vér.
-Emili ébredj fel!-emeltem fel a földről a testét. -Kérlek, kelj fel! Nem akarlak elveszíteni!-kiabáltam majd egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Magamhoz öleltem a testét már majdnem teljesen hideg volt. Még mindig nem ébredt fel.
-Uram Isten azonnal hívok egy mentőt!-mondta Bella mikor belépett a szobába.
-Kérlek siess!-kiabáltam utána zokogva. Emili nem reagált semmire. Nagyon féltem, hogy meghal. A fejéből még jobban elkezdett még jobban folyni a vér és én nem tudtam mit csinálni csak magamhoz szorítottam és sírtam. A teste már teljesen hideg volt. Ebben a pillanatban megérkeztek a mentők. Újraélesztetek, de még mindig nem ébredt fel. Majd még kétszer és most is semmi. A negyedik próbálkozás már végre sikeres volt. Nagyon megijedtem hogy elveszítem őt örökre...
