Valaki kopogott!
- Tessék!- mondtam én.
- Sziasztok, zavarok?- kérdezte Mex.
-Szia! Hát...-nézett rám Jakob
-Nem! Valami gond van?-kérdeztem
-Hát..-mondta majd bejött és bezárta az ajtót.
-Na, mond már öcskös!-majd Jakob felült.
-Jess olyan furán viselkedik... Nem tudom, mi van vele! Aggódom érte.-mondta majd lehatotta a fejét.
-Ne csügged! Majd beszélek vele.-mondtam.
-Megtennéd?! Köszi, akkor nem is zavarok tovább.-mondta majd kiment. Jakob pedig visszafeküdt az ágyba.
-Nem tudod, mi lehet vele?-kérdezte miközben rám nézett.
-Nem! Már én is kezdek aggódni.-mondtam majd közelebb mentem Jakobhoz.
-Biztos nincs semmi gond.-mondta majd adott egy puszit a homlokomra.
-Hát remélem.-majd adtam egy puszit a szájára. Még feküdtünk egymás mellet egy kicsit aztán felöltöztünk és lementünk enni.
-Jó reggelt.-mondtuk egyszerre Jakobbal.
-Nektek is!-mondta Linda ugyanis ott volt nálunk.
-Jaj, ti még nem ismeritek egymást.-mondtam majd gyorsan bemutattam őket egymásnak.
-Ádám?-kérdeztem
-Elment vásárolni. Nemsokára jön.-mondta.
-Oké értem. Én addig felmegyek Jesshez. Ithagyhatlak titeket?-kérdeztem mosolyogva.
-Persze meny csak.-mondta Jakob. Én pedig felmentem Jesshez. Mielött bementem volna kopogtam.
-Gyere!-mondta.
-Szia! Ráérsz?-kérdeztem.
-Aha.-mondta.
-Mex aggódik érted. Mi a baj? Nem elmondhatod.-mondtam majd leültem mellé az ágyra.
-Tényleg aggódik értem?-nézett rá csillogó szemekkel.
-Igen! Na, mond mi a baj?-kérdeztem
-Hát tudod, egy kicsit hiányzik anyu!-mondta szomorúan.
-Nekem is! De ne legyél ennyire lehangolva.-mondtam majd megöleltem.
-Olyan jó hogy itt vagy!-mondta
-Köszi! De léci beszélj Mexel mert nagyon aggódót érted!-mondtam majd felálltam az ágyról
-Oké beszélek!-mondta mosolyogva
-Oké én akkor megyek!-mondtam majd kimentem. Jakob épp Ádámmal beszélgetett, amikor lementem.
-Szia! Már készül a kaja?-kérdeztem miközben odabújtam Jakobhoz.
-Szia, már igen!-mondta majd visszament a konyhába. Olyan 10 perc múlva kész is volt a kaja ezért mentünk kajálni. Mikor végeztünk Jakobbal elmentünk a szobámba.
-Segitesz megszervezni a bulimat?-kérdeztem miközben leültem az ágyra.
-Persze mikor is lesz? Ugye holnap?-kérdzte majd leült mellém.
-Igen! Úgyhogy bele kell húznunk, mert eddig még semmi nincs megbeszélve.-mondtam majd elővettem a telefonom.-Felhívom a lányokat, hogy segítsenek! Ugye nem baj?-kérdeztem miközben mélyen a szemébe néztem.
-Jaj dehogy is. Legalább nem nekünk kell mindent megcsinálni.-mondta majd az ölébe húzott.
-Oké.-mondtam. Majd felhívtam a lányokat. Beszéltem is velük és azt mondták, hogy ők majd közbeveszik az ügyet. De azért én is besegítek nekik.
-Jaj, ez a holnapi nap! Már ha rágondolok is fárasztó lesz.-mondtam
-Aha! De én is segítek majd neked!-mondta olyan aranyos volt.
-Köszi-mondtam majd adtam egy puszit a szájára.
-Ezt miért kaptam?-kérdezte mosolyogva
-Hát mert szeretlek!-mondtam mosolyogva.
-Én is!-majd megcsókolt. A délutánt csak mászkálással töltötük. Persze csak a buli után mászkáltunk, hogy milyen legyen a kaja meg még sok minden. Este olyan este 8-kor értünk haza, de most Jakobékhoz mentem.
-Hulla fáradt vagyok!-mondta Jakob majd hanyatvágta magát az ágyba.
-Én is!-mondtam majd csatlakoztam hozzá.
-Nem megyünk el tusolni?-kérdezte Jakob miközben felült.
-Ez jó ötlet.-mondtam majd adtam neki egy puszit és elmentünk tusolni. Készen is lettünk egy fél óra alatt.
-Na és tudtál beszélni Jessel?-kérdezte Jakob.
-Igen! De semmi komoly csak hiányzik neki anyu!-mondtam
- Ennek örülök, hogy legalább semmi komoly.-mondta majd megcsókolt. Az este többi része elég jól telt. Reggel elég nagy meglepetésre ébredtem...
