Megcsókolt. De egyszerűen nem tudtam neki ellen állni így nem tiltakoztam ellene. A csókolólozásunkat Dávid telefonjának a csörgése szakította meg.
- Bocsi! De ezt fel kell vennem.-mondta majd rám nézett.
- Persze nem gond.-mondtam ő meg felvette a telefont. 5 perc múlva vissza ült mellém.
- Hú! Bocsi, de muszáj volt felvennem.-mondta
- Nem gond! De kezdek fázni.-mondtam
- Gyere, hazakísérlek! Addig vedd fel a pulcsim.-mondt kedvesen.
- Köszi!-mondtam majd felvettem a pulcsiját, ami elég nagy volt rám.
- Nincs mit. Indulhatunk?-kérdezte
- Persze.-mondtam majd elindultunk vissza a szállodába. Útközben nagyon sokat beszélgetünk. Mindig meg tud nevettetni. Mikor visszaértünk a szállodához visszaadtam neki a pulcsit és indultam volna befelé mikor megfogta a kezem és visszahúzott.
- Emili kérdezhetek valamit?-nézett rám nagy boci szemekell
- Persze!-mondtam tök nyugodtan.
- Most akkor együt vagyunk, mert én nagyon szeretném, de ha te nem akkor megértem.-mondta lehajtott fejjel.
- Én is szertném.-mondtam neki mosolyogva mire ő felnézett mosolyogva és megölelt. Én erre egy csókkal válaszoltam.
- Köszönöm!-mondta
- Mit is?-kérdeztem
- Azt hogy adtál nekem egy esélyt.-mondta majd megcsókolt.
- Ne haragudj, de fáradt vagyok, ezért megyek, lefekszem. Holnap találkozunk.-mondtam mosolyogva
- Rendben! Szia!-mondta majd egy puszit nyomott a számra és elment. Én is elindultam a szobámba. Gyorsan letusoltam és lefeküdtem aludni. Reggel olyan 8 körül ébredtem fel. Gyorsan felöltöztem kajáltam fogat mostam stb. Végül olyan 10 körül elindultam a fiuk edző termébe. Mikor odaértem nagy meglepetésemre Dávid is játszott. Mit mondjak nem hiába edző. Mikor érevett oda jött hozzám és hosszan megcsókolt.
**** Jakob szemszöge****
Hogy hogy Emili itt van? Kit vár?-gondoltam magamba. Mikor megláttam, hogy Dávid megcsókolja azt hittem felrobbanok. Ezek együtt vannak az biztos, de mit akarhat tőle Dávid. Még mindig szeretem Emilit és nem bírom nézni, ahogy, smárol egy másik sráccal.
- Mi a francot csinálsz?-löktem meg Dávidot.
****Emili szemszöge****
-Mi a francot csinálsz?- lökte el tőlem Jakob Dávidot.
- Mi a franc bajod van?- kérdezte értetlenül Dávid.
- Még kérded te mocsok!-kezdett el kiabálni Jakob. Nem értettem ezt a viselkedést. Talán féltékeny.
- Jakob azonnal fejezd be!-kiabáltam rá ekkor a csapat összes többi tagja oda jött.- Miért nem bírod elfogadni, hogy mi együtt, vagyunk? Utánad már nem is lehetek boldog? Mikor ott hagytál magamba azt hittem tényleg meghalok!-kiabáltam vele. Senki más nem értette mi folyik itt csak én Jakob és Dávid.
- Emili gyere menyünk.-mondta Dávid és elvitt az irodába ahol adott egy pohár vizet. En mindet megittam.
- Köszönöm.-mondtam neki egy halvány mosollyal az arcomon.
- Nincs mit. De azt ugye tudod, hogy beszélned kell majd vele?-nézett rám
- Igen tudom, de nem fogok! Gyűlölöm! Magamra hagyott mikor szükségem volt rá. És most azt sem engedi, hogy boldog legyek.-mondtam.
- Nyugodj meg akkor majd én beszélek vele.-mondta majd kiment.
**** Jakob szemszöge****
-Mi a fene volt ez?-kérdezték a fiuk.
- Semmi!-mondtam kicsit idegesen.- Csak 3 évvel ezelőtt együtt voltam Emilivel és majdnem meghalt és én ott hagytam magába.-mondtam lehajtott fejel.
- Nem csoda hogy pipa rád a csaj.-veregette meg Petrik a vállam.
- Köszi! Akkora egy bunkó voltam! De az a gáz hogy még mindig szeretem.-mondtam lehangoltan. A mondta végére megjelent Dávid.
- Jakob beszélhetnénk?-kérdezte Dávid.
- Mondhatod itt is! Ha nem vagy szégyenlős!-vágtam hozzá flegmán.
- Csak el ne feled, hogy én vagyok itt a főnök és nem érdekel, hogy te vagy itt a legjobb játékos akkor is kidobhatlak! - válaszolt elég keményen. Én erre csak mosolyogtam és elindultam felé. Mikor már kellő távolságra voltunk a többiektől megszólaltam.
- Mit akarsz?- kérdeztem idegesen.
- Hagyd békén Emilit! Nagyon rosszul esik neki a viselkedésed, ami érthető is! Fejezd be ezt az egészet. Hagyd békén őt!- mondta határozottan.
- Jól van! Akkor egy szót se szólok hozzá!- mondtam- Na végeztünk?- kérdezem lazán :P.
- Ja, igen! - mondta majd elment.
****Emili szemszöge****
Mikor visszajött Dávid láttam rajta hogy elég ideges.
- Mi történt? Ugye nem verekedtetek?- kérdeztem miközben felálltam a kanapéról.
- Nem dehogy. Beszéltem vele és azt mondta, hogy békén hagy de....
