Nekiütköztem valakinek.
- Semmi gond!- mondta. Én erre nem válaszoltam csak eltoltam magam elöl és tovább mentem. Mikor végre beértem a mosdóba elvégeztem, amit kellet, aztán ismét indulni kellet kifelé. El sem hiszem, hogy megint itt van és nem is szolt hozzám. Gondoltam magamba majd megint elindultam, kifelé és ahogy az öltözőben sétáltam ismét kerülgetve a fiúka valaki megfogta a seggem. Megálltam és hátra néztem egy magas srác állt ott.
- Bocsi cica, de ezt meg kellet tennem. - mondta a srác mosolyogva.
- Bocsi, de ezt nekem kell megtennem. - mondtam idegesen majd képen vágtam és otthagytam. Visszamentem az irodába megnézni Dávidot.
- Te még mindig itt?- kérdeztem mosolyogva.
- Aha és még itt is leszek egy darabig. - mondta mosolyogva. Ekkor megjelent az a srác, akit képen vágtam
- Figyelj, Dávid állítsd le a csajszit vagy kiszállok!-mondta a srác majd lelépett.
- Mi történt?- nézett rám kérdően.
- Mikor jöttem ki a mosdóból elég jól megfogdostam a seggem én pedig képen vágtam elég jól.-mondtam kicsit halkan.
- Csak ennyi?-kérdezte mosolyogva
- Hát igen.-mondtam egy kis mosollyal az arcomon.
- Oké akkor majd beszélek vele. De nincs kedved velem ebédelni?-kérdezte
- Tulajdonképpen elég éhes vagyok, úgyhogy elfogadom a meghívást.-mondtam mosolyogva.
- Akkor indulhatunk?-kérdezte
- Felölem.-mondtam majd elindultunk. Nagyon kedves srác ez a Dávid azt hiszem, kezdem megkedvelni. Nagyon sokat beszélgetünk, na, hát és elmondtam neki hogy együtt voltam még 3 évvel ezelőtt Jakobbal. Mikor befejeztük az evést visszamentünk a fiukhoz. David elment beszélni a sráccal, aki fogdosta a seggem én pedig az irodában vártam és a képeket nézegettem. Hirtelen betoppant Jakob
- Bocsi csak Dávidot keresem. Nem tudod, hol van?-kérdezte úgy mintha nem történt volna köztünk semmi még anno.
- Nem nem tudom!-válaszoltam neki idegesen.
- Beszélnünk kell!-terelte hirtelen a témát.
- Igen és mégis miről? Arról hogy ott hagytál egyedül a korházba mikor a legnagyobb szükségem volt rád! Talán megbocsátottam volna neked, de mikor ott hagytál minden összeomlott bennem!- mondtam. Közben egy könnycsepp gördült végig az arcomon, de gyorsan letöröltem.
- De én nem akartam fájdalmat okozni neked!-válaszolt lehajtott fejel. Ebben a pillanatban megérkezett Dávid.
-Pedig sikerült! Én most megyek a szállodába!-mondtam és kezdtem összepakolni a cuccom.
- Várj, visszaviszlek!-mondta Dávid és elindultunk.
- Köszi!-mondtam mikor a kocsiban ültünk.
- Nincs mit. De mi történt? - kérdezte. Én pedig elmeséltem neki mindent. Mikor megérkeztünk elköszöntünk egymástól én felmentem a szobába és felhívtam Bellát.
- Szia! Mizujs? - kérdeztem mikor felvette a telefont
- Szia! Semmi és veled?- kérdezte.
- Hát velem elég sok minden. Képzeld, azt a csapatott kell lefotóznom ameikben Jakob is játszik és ma beszéltem vele. - mondtam szomorúan.
- Komolyan? És mit mondott?- kérdezte
- Hát kicsit összevesztünk. - mondtam. Még beszéltünk egy kicsit aztán letettük. Elég jó idő volt ezért úgy döntöttem mivel még csak 2 óra elmegyek egy kis városnézésre. Ezért felvettem valami kényelmesebb ruhát és elindultam. Útközben találkoztam Dáviddal.
- Szia! Hát te?-kérdezte
- Szia, hát elindultam egy kis városnézésre, de nem sokra jutottam.-mondtam mosolyogva
- Várj majd én, körbevezetlek!-mondta
- Oké, köszi.-mondtam majd elindultunk. Nagyon sokat nevettem rajta. Elég vicces figura. Mikor odaértünk a tengerpartra megláttam a naplementét és egyszerűen gyönyörű volt.
- Milyen szép!-mondam és leültem a homokba.
- Igen az és te is!-mondta és leült mellém.
- Köszönöm.-mondtam mire ő közelebb hajolt és megcsókolt...
